Szegedi tudósok: Széchenyi-díjas magyar kémikus

Szegedi tudós cikksorozatunkban bemutatjuk szegedi kötődésű, a tudomány valamely ágával foglalkozó személyeket. E heti részben dr. Bartók Mihály Professor Emeritus, a JATE Természettudományi Karának volt dékánja, Szerves Kémiai tanszékének volt vezetője, Széchenyi-díjas kémikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának életét mutatjuk be.

Életpályája

Bartók Mihály Szegeden született 1933-ban. 1953-ban kezdte meg egyetemi tanulmányait a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi Kar vegyész szakán, itt szerzett 1958-ban vegyészdiplomát. Ennek megszerzése után az egyetem Természettudományi Karának szerves kémiai tanszékén kapott tanársegédi állást. 1962-ben (amikor az egyetem felvette a József Attila Tudományegyetem nevet) adjunktussá, 1966-ban docensé, 1973-ban pedig a tanszék vezetőjévé nevezték ki. Egyetemi tanári megbízását 1977-ben vette át. A tanszék élén 1994-ig állt. 1996-ban a Magyar Tudományos Akadémia és a JATE közös Organikus Katalízis Kutatócsoportjának vezetője lett, amely tisztséget 2003-ig töltötte be (2000-től az egyetem neve ismét Szegedi Tudományegyetem). 2002-ben az SZTE professor emeritusi címet adományozott neki.

1965-ben védte meg a kémiai tudományok kandidátusi, 1977-ben akadémiai doktori értekezését. A Szegedi Akadémiai Bizottság, az MTA Szerves és Biomolekuláris Kémiai Bizottság, valamint a Doktori Tanács kémiai szakbizottságának tagja lett. 1987-ben választották meg a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1995-ben rendes tagjává. Akadémiai tisztségei mellett tagja a Magyar Kémikusok Egyesületének, az Amerikai Kémiai Társaságnak (American Chemical Society) és az Angol Királyi Kémiai Társaságnak (Royal Society of Chemistry).

Munkássága

Kutatási területei a heterogén katalitikus reakciók sztereokémiája, enantioszelektív heterogén katalitikus hidrogénezések.

Munkássága jelentős ezenfelül a katalitikus szintézisek, valamint a katalitikus reakciók sztereokémiája és mechanizmusa területén. A szerves vegyületek kontakt katalizátor – ezen belül különösen a fémkatalizátorok – hatására végbemenő átalakulásának kémiája területén ért el fontos eredményeket. Nevéhez fűződik az egyes szerves reakciók mechanizmusának tisztázása, valamint új heterogén katalitikus reakciók felfedezése. 2005-ben Széchenyi-díjban részesült.

Tudományos publikációit angol nyelven adja közre, gyakran rangos nemzetközi folyóiratokban. Tudományos közleményeinek száma meghaladja az 500-at. Egy szakkönyv és tizennégy könyvfejezet szerzője. 1980 és 2001 között öt alkalommal jelentek meg dolgozatai könyvalakban.