Múltidéző: Szeged akkor és most-egy kicsit másképp (2. rész)

Az elmúlt héthez hasonlóan kerestünk néhány képet Szeged múltjából és „beültettük” a mai városképbe. Akkor és most – egy kicsit másképp, másodszor.

Archív fotó: a Tisza Lajos körút–Mérey utca sarok 1969-ben. A Tisza Lajos körúton már 112 éve jár villamos, de egészen 1977-ig egy vágányon és az autóút szélén közlekedett. A vonalat 43 éve korszerűsítették, akkor a Mérey utcáig két vágányon és az út közepén haladhatott a villamos. Az archív kép bal sarkán még áll az a ház, amelynek a helyén 10 évvel később átadják a Postapalotát, ami akkor Magyarország legergonomikusabb épülete volt, sajnos ma már inkább csak egy szocreál építészeti mementó.

Archív fotó: a Dóm tér 1936-ban. Eltelt 94 év a két kép elkészülte között, de a Dóm tér még most is Dóm tér, és ha egy időutazó Szegedre érkezne, ugyanazt látná. A velencei Szent Márk tér méretével egyezően 12 000 négyzetméter nagyságú és Észak-Európa elegáns, letisztult stílusát hordozó épületek által határolt tér 1928–30 között, Rerrich Béla tervei szerint épült fel, tehát idén 90 éves. Keleti és déli oldalán egyetemi intézetek, míg nyugati felén a püspöki palota és a hittudományi főiskola található. Árkádjai alatt a Nemzeti Emlékcsarnok több mint száz szobra emlékeztet a magyar történelem, a tudomány, a művészet kimagasló egyéniségeire.

Archív fotó: a Dugonics tér 1948-ban. Szemben Szeged legismertebb utcája, az állandóan lüktető Kárász utca. A legnagyobb átalakuláson a kétezres évek elején ment át, azóta nemcsak nevében, hanem kialakításában is sétálóutca. Mint az 1948-ban készült képen látható, járda és útpálya is volt az utcában, korábban ugyanis gépjárművel is be lehetett oda hajtani, sőt villamos is járt. A kép baloldalán egy újabb szocreál építészeti mementó, ami sem a Dugonics tér, sem a Kárász utca képébe nem illik bele. A Kárász utca–Klauzál tér városépítészeti együttesének felújítását 2003-ban Európa Nostra-díjjal ismerték el.

Archív fotó: a Széchenyi tér 1935-ben. A harmincas évek közepén készült képen látható, hogy Szeged főterének közepén már akkor is egy park volt, bár a kép elkészültének idején még Vásártérként is funkcionált. A városháza előtti parkrész medencéit „Az áldást hozó Tisza” és „A romboló Tisza” című szobraival díszítette 1930-ban Pásztor János. A romboló Tiszát egy pontyon száguldó haragos férfi szimbolizálja, aki bal kezével egy fiatal anyát ragad magához, jobbjával pedig a fia kezét fogja. Poszeidón görög tengeristen kíséretéhez tartozó Tritonra emlékeztet a főfigura, Triton csigatrombitájával hirdette ki ura parancsait.

Archív fotó: a Széchenyi tér 1956-ban. A néhány méterrel és a másik oldalról fotózott képen a Zsótér-ház látható. A négyszintes klasszicista stílusú palota névadója Zsótér János, Szeged akkori legnagyobb hajótulajdonosa, gabonakereskedője. Az épület alapjait 1840-ben rakták le, azonban csak majd' 30 évvel később, 1866-ban készült el. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején az épület katonai kaszárnyaként és kórházként funkcionált, valamint innen intézte az ország ügyeit 1849 júliusában Szemere Bertalan menekült kormánya. 1879. március 12-re virradó éjszaka Mikszáth Kálmán – mint a Szegedi Napló munkatársa – e ház első emeletéről nézte végig a szegedi árvízkatasztrófát, és lett ezáltal annak első tudósítója. Jelenleg az épületben működik a Pénzügyminisztérium helyi költségvetési intézménye, a polgármesteri hivatal adóosztálya, a Szeged Étterem és itt működött az egyik legnagyobb múlttal rendelkező szórakoztató-létesítmény, a mára már bezárt Korzó Mozi, ami azóta a Szegedi Kortárs Balett otthona.

Archív fotó: a Maros utca 1959-ben. A második épület a „tímárház". Az előtérben egy GAZ-12 ZIM típusú gépkocsi áll, ami az ötvenes, hatvanas évek szovjet „benzintemetője volt". A 3000 köbcentis motor végsebessége 120 km/h volt és a 1800 kg súlyú kasznit 18 literes fogyasztással „repítette". A Maros utca képet két dolog határozta meg alapvetően: a Tisza közelsége – a mai napig láthatunk szépen rendbe hozott halászházakat – és az 1883-ban alapított, azóta az utca egyik egyharmadát elfoglaló Pick-gyár.

Archív fotó: az Aradi Vértanúk tere 1955-ben. Az egyetem épületei mögött a Fogadalmi templom tornyai. A tér sokat és sokszor változott az 50-es évek óta. A harmincas években épült püspöki palota homlokzata viszont megépítése óta uralja a teret, de Hősök kapuja is ikonikus pontja a városnak. A tér arcát nagyban befolyásolta a nyolcvanas években épített Nagyáruház és a hozzá tartozó passzázssor, valamint lakóház – nem feltétlen előnyösen. A Szegedre vonattal érkezők és útjukat villamossal vagy gyalog folytatók itt érik el Szeged belvárosát.

(Fotók: Fortepan/Sándor Judit)