Városrészek: Felsőváros története III. rész

Mint az előző részben megírtuk, Felsőváros már története kezdetén a fejlődés útjára lépett, a XVII. században pedig felbukkan Felsőváros két kisebb, de jelentős ipari életre utaló területe: Fazékszer, szegediesen Fazékször és Tabán. 

- írja Kovács Mihály, Szeged főbírája Gombkötő János füleki hadnagynak, a fazékszöriek zaklatása, fosztogatása kapcsán. Levelében hozzátette, "ezek mindönféle partekájukat az Palángba tartják és maguk is többnyire mind a Palángba hálni járnak."

Fazékszer vegyes, magyar és idegen, de nem mohamedán lakossága kétségtelenül megtalálta a törökkel való együttélés elviselhető lehetőségeit. Ez pedig megnyitotta előtte a török érdekszféra tájain a gazdasági boldogulás útját. Erdélyszerte ismeretes volt az itt készülő szegedi bokály, ami egy karcsú, egyfülű, körte alakú, cserép borosedény.

A Fazékszerrel, fazekas mesterséggel kapcsolatba hozható a mai Dugonics - korábban Deszkás - temető táján elterülő Agyagosvőgy, Agyagvőgy, amely Balla Antal 1776-os térképén is rajta van. A másik Kispest, amely talán mészégető, cserépégető kemencékre utal valahol a mai Kis-Tisza utca északi végénél. Kispesttel volt szomszédos az egyébként teljesen ismeretlen Serhát, amelynek területét 1731-ben házhelynek osztották ki. 

A Tabán, alakváltozatában Tobány Felsővárosnak nagyjából a mai Római körút, Szilléri sugárút, Körtöltés és Tisza közé zárt része, amely eredetileg a török tímárok telephelye (Tabahan) volt. A bőrcserzés kellemetlen szaga, továbbá a szükséges víz közelsége miatt ide, Felsővárosnak akkori legszélére telepítették. Így volt ez egyébként más városaink Tabán nevű részeinél is. Ismeretes, hogy a török tímárok számos finom bőrtechnikát (kordován, szattyán) honosítottak meg hazánkban. Nem véletlen az sem, hogy a finom bőrt készítő, természetesen már magyar nemzetiségű tímároknak is tabakos a nevük. Valamint a papucs is török átvétel. 

Kinyomozhatatlan, de világosan török hagyományra utal a XIX. század első felének végrendeleteiben fölbukkanó Hóbiárt, Hubiárt, Habiárt, vagyis a mai Hóbiárt Basa utca tájéka, amely feltételezések szerint egykoron török temetőnek is helyt adott.

A mai Brüsszeli körút és a Dugonics temető közötti, alacsonyabb fekvésű résznek Burgundia volt a neve, amely a XIX. század legelején kezdett el benépesülni. 

Maga az ősi Felsőváros a hódoltság után 6 szigetszerű házcsoportból állott. A legnagyobb egység a Szent György tér és környéke, ezen 6 háztömb volt. Itt épült a középkori Szent György- és Szent Miklós-templom. Egy másik házcsoport a mai Sándor és Csuka utca déli részét foglalta el, 3 háztömbből állott. Vele szemben volt a mai József Attila sugárúton 1 házsor. E két utóbbi szigetségtől teljesen elkülönült az a téglalapszerű 5 háztömb, amely nagyjából a mai Római körút, Maros, Tímár és Háló utca vonalába esett. Az ettől északkeletre eső 3 háztömb a Kis-Tisza és Hajós utca tájékán terül el, már a Tabán területén. Ezen a részen dolgoztak valamikor a török cserzővargák, tímárok. Ettől északra volt még 2 terjedelmes háztömb a Szilléri sugárút táján. Mögöttük a Szilléri szőlők következtek, amely feltételezhetően a Kispest néven emlegetett településrésszel azonosítható. 

Reizner János szerint Felsővároson a házhelyek, illetőleg lakóházak száma 340 körül lehetett a török hódoltság után. Ezek a szigetségek lassan eltűntek, és Felsőváros is a XIX. század derekára már összefüggő településsé válik.