Szegedi tudósok: a számítástechnikai kultúra hazai úttörője

Élete

Kalmár László 1905. március 27. Edde-Alsóbogátpuszta született. Apja, Kalmár (Krausz) Zsigmond pápai születésű uradalmi intéző volt, anyja Krausz Róza kereskedőcsaládból származott. Apját korán elvesztette, majd családjával Budapestre költözött. Középiskolai tanulmányait már a fővárosban végezte. 1927-ben szerzett matematika-fizika szakos középiskolai tanári oklevelet és doktori fokozatot a budapesti tudományegyetemen. 1927-től a szegedi Ferenc József Tudományegyetemre, a Matematikai Intézetbe került Riesz Frigyes, Haar Alfréd, Kerékjártó Béla mellé. 1932-ben az "Arithmetika és analysis" tárgykörből magántanárrá habilitálták. Riesz Frigyes javaslatára az 1932-33-as tanévben a Matematikai és Természettudományi Kar Kalmár Lászlót bízta meg az Elemi Mennyiségtan Tanszék oktatási, kutatási feladatainak ellátásával, a tanszék azonban elhalt, mert a minisztérium takarékossági okokból nem nevezett ki professzort.

1940. október 19-én a Ferenc József Tudományegyetem visszaköltözött Kolozsvárra, helyében azonnal megalapították Szegeden a Horthy Miklós Tudományegyetemet. Megkezdődtek az átigazolások, Kalmár László magántanári habilitációját nem ismerték el ezen az egyetemen a faji üldöztetés miatt. 1944 tavaszán a Sztójay-kormány fajüldöző rendelete nyomán adjunktusi állása és szakóraadó tevékenysége alól is felmentették. Nagy nehezen megúszta a deportálást, s Szegeden már 1944 októberében eltörölték a fajüldöző törvényt az egyetemen, visszavették Kalmár Lászlót adjunktusnak, s egyike volt azoknak, akik a matematika oktatást és kutatást feltámasztották a háborús károk által sújtott egyetemen.

1945 áprilisában elismerték Kalmár László magántanári habilitációját. Riesz Frigyest meghívták és kinevezték a budapesti egyetem III. sz. Matematika Tanszékére, utódja Szegeden 1947. március 18-án Kalmár László lett, mint a felsőbb mennyiségtan nyilvános rendes tanára, s mint a Bolyai Intézet igazgatója. A második világháborút követő években Rédei László munkatársa, majd Kalmár László tanársegédje volt Szele Tibor, az absztrakt algebra híres művelője. A háború után a Bolyai Intézetben dolgozott Aczél János és Fáry István is, akik később pályájukat az Egyesült Államokban folytatták.

A Magyar Tudományos Akadémia 1949-ben választotta levelező, 1961-ben rendes tagjai sorába. 1952-ben érte el a nagydoktori fokozatot. 1949/50-ben ő látta el a szegedi egyetem rektori teendőit. A továbbiakban számos tudományos tisztséget töltött be, s működött szakmai társaságokban, szerkesztett lapokat.

Örökmozgó, állandóan szervező, a matematikát, a tanítást, az életet szenvedélyesen szerető ember volt. 1976-ban érte a halál, a szegedi Belvárosi temetőben nyugszik.

1956-ban elindította a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) híres kibernetikai szemináriumát – a matematikai logika és a kibernetika műszaki és egyéb alkalmazásainak megismerését célozva. Ennek során, pontosan 1957-re készül el a magyar informatika egyik legelső hírnökeként – a „Kalmár-féle logikai gép”, melyet hivatalosan 1958. május 1-én mutattak be az egyetemen. Ebben a légkörben született meg Kalmár László „formulavezérlésű számítógépének” terve és Muszka Dániel „Szegedi Katicabogara” is. A logikai gépes és a Katicabogarat 1960-ban nagy sikerrel mutatták be a Budapesti Ipari Vásáron.

Tudományos és emberi tekintélyével kiharcolta, hogy 1957 őszén hazánkban először elindítsa az egyszakos tanárképzéshez kapcsolt (számítógépes) alkalmazott matematikus-képzést („szegedi iskolát”), mely 1963-tól már önálló szak volt. Az SZTE utód intézményében, a József Attila Tudományegyetemen (JATE) 1963-ban létrehozta a Kibernetikai Laboratóriumot, amelyben 1965-ben már működött számítógép az M-3. Vezetője volt 1967-ben a szegedi Bolyai Intézeten belül megalakult Számítástudományi Tanszéknek, valamint az MTA Matematikai Logikai és Automataelméleti Tanszéki Kutatócsoportnak. A Szegedi Tudományegyetemen 1990-ben létrejött önálló Informatikai Tanszékcsoport 1992-ben felvette a „Kalmár László Intézet” nevet.

Kalmár professzort a számítástechnikai kultúra hazai úttörőjeként tartják számon. Közéleti aktivitásával, a maga idejében a legtöbbet tette az új tudomány hazai elfogadtatásáért, valamint a hazai felsőoktatási és tudományos intézetek közötti kapcsolatok ápolásáért. Élő katalizátor volt a tudomány művelői, az oktatók, a kutatók és az alkalmazók között. 1975-1976 között az NJSZT tiszteletbeli elnöke volt.