Városrészek: Felsőváros története I. rész
Városrészek sorozatunk első részében már kitértünk rá, hogy Szeged eredeti domborzata hármas tagozású volt. Ebből két hátság egy-egy viszonylag egységes szigetet alkotott. Egyiken a Palánk, azaz a belváros épült meg, a másik pedig Alsóváros. A harmadik hátság ennél jóval tagoltabb volt, a Tisza vízszintjétől függően 6-7 sziget emelkedett ki a mai Felsőváros területén.
A „legszögedibb szegedi” Bálint Sándor jegyezte fel a városrészről, hogy jólétéből fakadó rátartisága és költségesebb ruházkodása miatt régebben kényös város, selymös város, hajdani kenyérsütögető asszonyairól pedig kinyérváros néven emlegették Fölsővárost.
Mint arra szintén kitértünk korábban, Szeged egészen a XIX. századig egymástól elkülönült városrészekből, sőt önálló, autonóm városegységekből állt - az egyik ilyen ősi, önálló terület pedig Felsőváros volt.
Az Árpád-korban Felsővároson Szent Miklós tiszteletére bencés apátságot emeltek. Bálint Sándor felvetette azt is - más országos analógiákból következtetve - valamelyik uralkodónk, talán éppen István első királyunk alapította. Az apátság első fennmaradt említése egy 1225-ös oklevél. Az apátság bár elpusztult a tatárjárás alatt, ennek romjain építettek templomot 1318-ban domonkos rendi szerzetesek, szintén Szent Miklóst választva a templom titulusának. Ez a templom a török időknek esett áldozatul, de ismételten ennek romjain született meg a XVIII. században a máig álló Szent Miklós-plébániatemplom és minorita rendház.
A Miklós-hagyomány szívóssága abból is fakadhat, hogy Miklós püspök a középkorban az útonjárók, kereskedők, hajósok védőszentje volt. Az pedig köztudott, hogy Szegednek legkésőbb a XII. században a sószállítás révén jelentős víziforgalma, kereskedelmi élete is volt. Szintén ismeretes, hogy a Szeged első írásos említése is sóval kapcsolatos, 1183-ból.
Felsőváros másik, szintén Árpád-kori egyháza a Szent György tiszteletére emelt plébániatemplom volt, amely a XIII. században épülhetett és a mai Szent György tér ennek őrzi emlékét. A török kiűzése után romosan álló templomot elkezdték felújítani, végül 1859-ben iskolává alakították. Ez lett a "tornyos iskola", amelyet 1905-ben bontottak le. 1907-ben ennek helyén építették fel az új iskola épületét, amely a mai Szegedi Dózsa György Általános Iskolának ad otthont.
A középkorban a templomok elnevezései a társadalmi állapotokat, gazdasági helyzetet is legtöbbször hűségesen tükrözik. Ezt a Miklós-apátságnál is láttuk. Miután Szent György vitéz évszázadokon át katonák, lovagok patrónusa volt, Bálint Sándor úgy fogalmazott: egyáltalán nem alaptalan az a föltételezés, hogy a szegedi várnép itt Felsővároson, a vártól 5-10 percnyi járásra telepedett meg.
