Az egyetemi polgár hangja

A mindennapok folyamán egy húszas évei elején járó fiatal sokszor találkozik azzal a véleménnyel, hogy hallasa jobban a hangját és adjon szót a meggyőződésének. Sokszor ezt azonban nem is olyan könnyű megtenni, hiszen könnyen falakba ütközhet az ember. Ezért is fontos, hogy amikor lehetőség nyílik rá, éljünk vele.

Fiatal egyetemistaként mindenhol azt halljuk, hogy mi leszünk az értelmiség következő generációjának tagjai, mégis sokszor nem ezt éreztetik velünk. Keressük a lehetőséget arra, hogy érdemben hozzászóljuk akár egy egyetemi előadás témájához, azonban ez szinte mindig teljes elutasítottságba ütközik. Legfőképpen igaz ez akkor, ha az oktatóval szembe megy a véleményed egy-egy kérésben. Különösen fájó ez a humán szakirányokon, ahol a felmerülő kérdésekre nincsenek egyértelműen jó válaszok, mégis sokszor el kell fogadni, hogy csak egy igazságnak van tere az egyetem falain belül.

Persze erre lehet azt válaszolni, hogy erre ott van este a kocsmaasztal. Viszont oda sokan kikapcsolódni szeretnének menni, nem pedig a világ kisebb és nagy problémáit megvitatni, emiatt pedig rengetek értékes vélemény veszik el örökre.

Természetesen a fentiek alól vannak kivételek, de ezek a ritkább esetek. Azonban pont ezért nem szabad beletörődni ebbe a helyzetbe, hanem keresni kell a lehetőségeket arra, hogy hangot adjunk a véleményünknek és ha felkínálkozik egy ilyen lehetőség akkor éljünk vele.

Minél többen tudunk hangot adni a nézeteinket , annál nagyobb valószínűséggel fogják ezt a példát még többen követni.