A 20 éve elhunyt Antall Józsefre emlékeznek Hódmezővásárhelyen

Antall József miniszterelnök (1932-1993) halálának 20. évfordulója alkalmából emlékező beszélgetést rendez Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata és az Emlékpont december 4-én szerdán délelőtt 10 órától a Városháza dísztermében.

Az első szabadon választott magyar parlament miniszterelnökének politikai életútját és szellemi örökségét kabinetjének egykori tagjai és párttársai idézik meg. A beszélgetésen részt vesz

Balsai István

alkotmánybíró, az Antall-kormány igazságügy minisztere,

Kulin Ferenc

irodalomtörténész, az MDF egykori alelnöke és

Marinovich Endre

, az Antall József Baráti Társaság elnöke, volt miniszterelnökségi kabinetfőnök. Moderátor

Juhász Judit

, az Antall József Baráti Társaság elnökségi tagja, az Antall-kormány szóvivője. Magyarország rendszerváltás utáni első kormányfőjének politikusi pályájára döntő hatással volt édesapja, aki az 1945 előtti Kisgazdapárt tagja volt, s mint köztisztviselő, a második világháború vészterhes éveiben üldözöttek tízezreinek ‑ lengyel menekülteknek és bujkáló zsidóknak ‑ segített. Az 1932-ben születetett Antall József, mint fiatal tanár "került be a történelembe" az 1956-os forradalom idején. Már ekkor határozott elképzelései voltak a jövőről, célja a demokratikus, többpártrendszerű Magyarország megteremtése volt. Politikai magatartása, a magyar szabadság melletti kiállása miatt áthelyezték, majd 1959-ben eltanácsolták a tanári pályától, így könyvtáros, muzeológus és kutató történész lett a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban. A közgyűjteményben és annak élén eltöltött évtizedei alatt az intézetet világhírű kutatóműhellyé fejlesztette és munkát biztosított számos olyan embereknek, akiket a rendszer üldözött. Az 1987-ben megalakult Magyar Demokrata Fórum felismerte benne a nagy képességű politikust, és elnökké választotta. Az 1990-es, első szabad választások után nemcsak Magyarország, hanem lélekben a nemzet, 15 millió magyar miniszterelnöke is lett. Elsődlegesnek a nemzet iránti szolgálatot tekintette és ez alá rendelt mindent. Vallotta, hogy „egy politikusnál elsődlegesen az a mérték, hogy az ország érdekében mit tesz, s ezen belül természetesen vannak olyan politikai és morális normák, amelyeket meg kell tartania.” Kormányzása alatt zajlott le a szovjet csapatok kivonása, vagyis az ország szuverenitásának visszaszerzése. A külpolitikában a térségben egyedülálló nemzetközi elismertségre tett szert. Bevezette az országot az összeurópai intézményrendszerekbe és megalapozta Magyarország euro-atlanti orientációját. Eközben itthon politikai válságok egész sorával is kellett megküzdenie, melyek rendezésében kimagasló kompromisszumkészségéről tett tanúbizonyságot. A haza érdekében vívott áldozatos küzdelmének súlyos betegsége vetett véget; 1993. december 12-én 62 éves korában hunyt el.