Vélemény: Akkor honnan a pénz?

Ugyanakkor érdekes az is, hogy miért éppen most kezdett el beszélni a DK elnöke a pártfinanszírozásról? Mindössze néhány nappal az MSZP kongresszusa előtt? Lehet, hogy nincs semmi összefüggés a két esemény között, ám ez Gyurcsánynál soha nem biztos.

Forrongó belpolitikai életünk legújabb gyöngyszeme (is) a pénzzel kapcsolatos. Meg Gyurcsány Ferenccel. A napokban egy fórumon a pártfinanszírozásról szólva kijelentette: „Én voltam ennek a pártnak az elnöke, sok helyről vándorolt oda a pénz, Európából nem nagyon, ahonnan meg vándorolt, jobb, ha nem tudjuk” - azaz, hogy honnan érkezett pénz az MSZP választási kasszájába. Így azután ezzel gyakorlatilag bevallotta, hogy a párt többet költött kampányra, mint azt a Parlament által elfogadott 2003. évi törvény lehetővé tette volna. Gyurcsány, aki egykoron a szocialisták első embere volt, pártelnök és kormányfő is egyben, e kijelentését immáron nem korábbi minőségében teszi, hanem az általa alapított Demokratikus Koalíció elnökeként. A kijelentés természetesen alaposan felkavarta a kedélyeket, az egyik és a másik oldalon is. Nem lehet ugyanis szó nélkül elmenni egy ilyen nagy horderejű és felelősségteljes kérdés mellett, annál is inkább, mert a korábbi „suttogó propaganda” szinte a rendszerváltás óta sulykolta belénk ezt a témát. Időnként olyannak tűntek a tuti információk, mint a fociban: mindenki kommentálta s vagy elvetette, vagy kiszínezte, de egy biztos - mindenki értett hozzá… Most azután itt vagyunk ismét ezzel a problémával, amely több, mint misztikus, megfoghatatlan, nem is napjaink eseményeihez kapcsolódik (bár a mostani dugi-finanszírozásról egyelőre semmilyen információ nem látott napvilágot…), de a volt szocialista elnök előhúzta a zakója ujjából. S nem egyszer, nem kétszer, hanem minden alkalommal elmondja, ha kérdik. Márpedig kérdik. A sajtó, a politikusok, főleg a kormánypártok „melegen érdeklődnek” az ismeretlen eredetű piszkos anyagiak iránt. Gyurcsány Ferenc azonban ennél többet nem mond, csak ismételgeti azt a néhány mondatot, amelyek e témában számára érdekesek. Ugyanakkor érdekes az is, hogy miért éppen most kezdett el beszélni a DK elnöke a pártfinanszírozásról? Mindössze néhány nappal az MSZP kongresszusa előtt? Lehet, hogy nincs semmi összefüggés a két esemény között, ám ez Gyurcsánynál soha nem biztos. Az őszödi beszéd kiszivárogtatása (azóta sem tudni, hogy ki által!) az első pillanatban úgy tűnt, hogy különösebb következmények nélkül elfelejtődik majd. Azután mégsem. Jöttek a zavargások, az 56-os forradalom és szabadságharc fél évszázados jubileumának megbecstelenítése, az utcai brutális karhatalmi fellépés, szemkilövetés, botozás és viperahasználat által. Mi lett a vége az egésznek? Voltaképpen az akkor regnáló miniszterelnök pozíciójának átmeneti megerősítése! Az ügy jelenlegi stádiumában van egy újabb, talán az eddigieknél messzemenőbb hatással bíró lépés. Jelesül, hogy a Fidesz feljelentést tesz az inkriminált nyilatkozat miatt az ügyészségen, mégpedig ismeretlen tettes ellen „csalás, költségvetési csalás, magán- és közokirat-hamisítás, valamint hivatali visszaélés gyanújával”. Mindezt az említett törvényre hivatkozva teszi a nagyobbik kormányzó párt és emlékeztet arra, hogy az idézett törvény passzusa szerint „költségvetési szervtől, állami vállalattól, közvetlen költségvetési, vagy költségvetési szervi támogatásban részesülő alapítványtól vagyoni hozzájárulást párt nem fogadhat el, miként külföldi államtól és névtelen támogatótól sem. Ha mégis elfogad, akkor ezt köteles 15 napon belül a központi költségvetésbe befizetni, és ezzel az összeggel csökken a párt állami támogatása is.” Nos, ezzel kapcsolatban rögvest meg kell jegyezni, hogy nem ismeretlen a téma, hiszen a Zuschlag-perben is gyakran idézték e passzust. Hogy az ítéletben mennyire vették figyelembe, az már más lapra tartozik…Ugyanakkor azt is hozzá kell tenni, hogy az Állami Számvevőszék közleményben tudatta, hogy az MSZP 2009-ben és 2010-ben kizárólag a párttörvényben engedélyezett módon gazdálkodott, meg nem engedett forrásból nem fogadott el hozzájárulást. Azt egyelőre nem tudni, hogy a szocialisták mostani kongresszusán (ahol Mesterházy Attila pártelnököt már Magyarország leendő miniszterelnökeként konferálták fel!) vajon szóba került-e a téma? Zárt ülésen, lehet. De, hogy kínos most ez az ügy az biztos. Ezért is szorgalmazzák most a lehető legagresszívebb módon a bajai önkormányzati választással kapcsolatos „leleplező” videóikat, papírjaikat, vélt törvénysértéseiket. Az immáron kétszeri vereség után is. A volt párttársuk és elnökük által elmondottak azonban nyilván továbbra is foglalkoztatja majd a közvéleményt, a politikusokat. Értelemszerűen a szocialistákat is. Gyurcsányt lehet szeretni, kevésbé kedvelni, vagy egyenesen gyűlölni, egyet viszont el kell ismerni vele kapcsolatban: kijelentéseivel fel tudja kavarni a politikai állóvizet, meglepetést tud szerezni időnként saját, de még inkább volt pártjának. Ahonnan bukott politikusként távozott. Talán ez is benne van időnként a megnyilatkozásaiban. Egy kicsit arra emlékezteti az embert, mint amikor a rendszerváltás utáni második ciklusban - 1994-1998 között - az azóta „csak” ügyvédként dolgozó dr. Torgyán József, szellemes felszólalásaival időnként nagy derültséget okozva, beszédét a legtöbbször azzal zárta: Horn Gyula pedig mondjon le! A szorgos statisztikusok kiszámolták, hogy ezt összesen 193 alkalommal tette meg a négy év alatt és szólította távozásra az azóta elhunyt magyar miniszterelnököt. Gyurcsány ugyan nem szólít távozásra senkit sem, de hihetetlen akaraterővel ostorozza a „tisztességtelenséget”. A gond csak abban van, hogy a milliárdos politikus már elveszítette hitelességét, akkor, amikor még labdába rúghatott.