Vélemény: Már megint Őszöd!

Szili Katalin, volt Házelnök, valótlan és nevetséges lejáratási kísérletnek tartja a sztorit, Szekeres Imre nem is ismerte Rózsa-Florest, s nem is találkoztak soha, míg Baja Ferenc harmadosztályú ponyvának, nonszensznek tarja a történetet.

Már-már kezdtünk abban hinni, amit Mesterházy Attila, a szocialisták első embere a közelmúltban mondott egyik országos napilapnak, nevezetesen, hogy az őszödi beszéd lerágott csont, ebben az ügyben már nincs sem esély, sem remény semmi fordulatra. Azután, mint már annyiszor a magyar közéletben, most is bebizonyosodott, hogy bizony van új fordulat a csaknem 7 évvel ezelőtt kirobbant botrány körül. Nem is kevés. Ismeretes, hogy Gyurcsány Ferenc, az MSZP 2006 tavaszán választásokat nyert elnöke és miniszterelnöke a balatonőszödi pártüdülőben zárt frakcióülésen május 26-án bevallotta, hogy „…elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Nyilvánvalóan végighazudtuk az elmúlt másfél-két évet. Európában még ilyen böszmeséget nem csinált ország, mint amit mi csináltunk…” A hazánkat csak „k..országnak” említő és a trágárságoktól hemzsegő beszéd 2006. szeptember 17-én került nyilvánosságra, méghozzá úgy, hogy ismeretlenek elküldték a felszólalás teljes szövegét több sajtótermék szerkesztőségébe. Óriási volt a felháborodás, a botrány hatására az emberek az utcára vonultak, az akkor ellenzékben lévő jobboldali politikai pártok követelték a miniszterelnök és a kormány lemondását. Az őszi megyei és önkormányzati választások már a jobboldal elsöprő győzelmét hozta, ám a Gyurcsány-féle kabinet továbbra is a helyén maradt, sőt, erősen bekeményített és a legbrutálisabb módon verte szét a tüntetéseket, sőt, a magyar forradalom 50. évfordulóján békésen felvonuló tömegre rendőrséggel támadt, rengeteg embert megveretett, tartós sérülést okozott (szemkilövés is történt), majd sokukat indokolatlanul meghurcolt. Azután lassan alábbhagyott a társadalmi békétlenség, már csak a pártközi villongásokban emlegették a Gyurcsány-féle hazugságokat. A napokban ismét új „arculatot” kapott az őszödi beszéd. Nevezetesen egy volt szocialista párttag, ma a Demokratikus Koalíciót erősítő fiatalember, aki magát koronatanúként jelöli meg, az egyik országos hetilapnak elmondta, hogy ott volt Rózsa-Flores Eduardo, az azóta Bolíviában meggyilkolt magyar-bolíviai állampolgárságú katona, költő, színész lapszerkesztő lakásán, amikor három akkor vezető szocialista politikus a később nyilvánosságra került hanganyagot hallgatta. Ezt állítja Szabó Bálint. Aki még arra is emlékszik, hogy Eduardo kutyáját Titonak hívták. (Lehet, hogy a Rákosi időkben láncos kutyának nevezett Josip Broz Tito ihlette a tulajdonost, amikor ezt a nevet adta az ebnek…) A három szocialista politikust viszont csak Katalin, Imre és Ferenc néven emlegeti. Természetesen ilyenkor „beindul a képzelet” és máris csatolja a sajtó vezetékneveket: Szili, Szekeres és Baja illik a keresztnevekhez. Ők tehát a kiszivárogtatók, szögezik le a sajtóban, s azonnal meg is keresik a potenciális tetteseket. Akik természetesen tagadnak, mi több, marhaságnak minősítik a történetet, amit Szabó Bálint, az egykori porszívóügynök, ma cégvezető, elmondott a hetilapnak. Szili Katalin, volt Házelnök, valótlan és nevetséges lejáratási kísérletnek tartja a sztorit, Szekeres Imre nem is ismerte Rózsa-Florest, s nem is találkoztak soha, míg Baja Ferenc harmadosztályú ponyvának, nonszensznek tarja a történetet. Annál is inkább, mert alapítója az MSZP-nek, mindig védte és védeni fogja, „a párt entitása és identitásának része, munkás hétköznapjainak a terepe.” Így a meggyanúsított politikusok. Van azonban egy olyan szál, olyan vonulat ebben a történetben, amelyet maga az őszödi beszéd szerzője erősített meg akkor, amikor zárt borítékban adta át Mesterházy Attilának, a párt mostani elnökének a lehetséges „kiszivárogtatók” névsorát, amit a szocialisták elnöke felbontatlanul tépett össze. Most sem mond neveket, de szerinte: nagyfokú átfedések vannak…Hogy ez az ő olvasatában igent vagy nemet jelent, az valószínűleg előbb vagy utóbb kiderül. De figyelmet érdemel az a megjegyzés is, amelyet szintén Szabó Bálint mond el a Gyurcsánnyal való találkozásáról. Itt állítólag beszámolt a volt miniszterelnöknek a Rózsa- Flores Eduardo lakásán történtekről, mire ő így válaszolt: „Köszönöm neked, a történet nagyfokú azonosságot mutat azzal, ami az én fejemben van!” Szóval bonyolult az ügy, valószínűleg még egy ideig elcsámcsog majd rajta a magyar közvélemény. Ki pro, ki kontra ítéli meg az újabbnál-újabb „exkluzív” információkat. A mostani ellenzék természetesen összeköti az eset újbóli felmelegítését az általuk trafikmutyinak nevezett nemzeti dohányboltok engedélyezésének ügyével, az országot irányító pártok pedig továbbra is a balliberális politika és szellemiség csődjeként határozzák meg a 2006-os hazugság-beszéddel kapcsolatos legújabb fejezetet. Pedig milyen könnyen el lehetett volna kerülni ezt az immáron csaknem egy évtizede húzódó kínos színjátékot. Nem kellett volna „hazudni reggel, éjjel, meg este…”, nem kellett volna „k..országozni”, hanem dolgozni, meghálálni a szavazók bizalmát és olyan erkölcsi magatartást tanúsítani, amely nem idézte volna elő az anomáliákat, a később bevert fejeket és kilőtt szemeket. Akkor nem lett volna szükség őszödi beszédre. Meg kiszivárogtatásra sem.