Vélemény: Számháború és zűrzavar

Volt persze más jellegű bonyodalom is az októberi nagygyűlések után. Valóságos pengeváltás alakult ki, a magukat kormányváltóként aposztrofáló egyesülések között.

Lassan elül az a nagy hangzavar, amelyet még az október 23-i gyűlések váltottak ki. No, nem csak az összejöveteleken elhangzottak, a beszédek tartalma idézte elő egyesek felháborodását, illetve méltatlankodását, hanem a résztvevők számának megítélése. Történt ugyanis, hogy az említett napon először a Belügyminisztérium által kiadott hivatalos számok voltak forgalomban, azaz: a Békemenet által szervezett megemlékezésen, amelyen a magyar miniszterelnök is felszólalt, összesen 400 ezren jelentek meg, a Milla-tüntetésen 20 ezren, a Jobbik összejövetelén néhány ezren, míg a Demokratikus Koalíció gyűlésén néhány százan. Ez volt az első és akkor még úgy tűnt végleges statisztika a budapesti '56-os megemlékezésekről, ám az idő előrehaladásával igencsak átalakultak a tényszámok. Először a baloldali portálok kezdték „faragni” a négyszázezret. A legtöbb helyen arról számoltak be, hogy: a Békemenet által szervezett nagygyűlésen Orbán több tízezer ember előtt beszélt (ami gyakorlatilag színtiszta igazság, hiszen a 400 ezer az mindenképpen több tízezer…), de rögtön hozzá csatolták a másik adatot is, amelyik arról szólt, hogy Bajnainak is ugyanennyi közönsége volt! Azután ez utóbbi kapcsán már olyan számokról is olvashattunk, hogy a Milla csaknem százezernyi résztvevője szövetkezett a kormány megdöntésére! A másik két összejövetellel nem is foglalkoztak, s ha egy újságban, rádióban, tévében vagy hírportálon nem jelenik meg vele kapcsolatban semmi, akkor azt úgy is vehetjük, mintha meg sem történt volna. Pedig az egykoron agyonsztárolt párt- és miniszterelnök is gyepálta erősen a kormányt (igaz, a forradalomról és szabadságharcról neki végképp nem volt semmi mondanivalója), időnként abban a színben igyekezett feltüntetni igencsak összezsugorodott egyletét, mintha ők lennének majdan a feljövő és kormányváltó erő. Szóval itthon körülbelül ez történt a nagygyűlésekről szóló tudósítások kapcsán kialakult számháborúzásban. Volt azonban ennek az évfordulónak egy sajátos és sajnálatos színfoltja, legalábbis, ami a fővárosunkban működő hírügynökségek „pártatlan és kiegyensúlyozott tájékoztatatását illeti (amit ugyebár két éve állandóan tőlünk kérnek számon a nyugatiak). Jelesül, hogy az esemény napján az AFP francia hírügynökség csodálatos ferdítésében ilyeténképpen számolt be a budapesti nagygyűlésekről: „Különböző források szerint 50-100 ezer ember tüntetett Budapesten Orbán Viktor konzervatív miniszterelnök politikája ellen, míg hívei mintegy 150 ezer embert gyűjtöttek egybe.” (Érdemes lenne megvizsgálni ezt a „különböző forrásokat”, amelyekre hivatkozik a hírügynökség, egyébként magyar származású, munkatársa!) A Die Zeit című balliberális lap még messzebb megy, ő mindössze 100 ezerre becsüli a miniszterelnök beszédét hallgató közönség számát. Így sorjáztak tehát itthon és külföldön a mértékadó hírforrásnak számító, komoly információs központok tudósításai. Jöttek is persze a reakciók ezekre az alattomos ferdítésekre. A Békemenet szervezői például tiltakoztak a hazugságokkal spékelt hírügynökségi jelentések ellen és levélben írták le reakcióikat, s elküldték a hivatalos és valós adatokat a hazánkban működő külföldi hírügynökségeknek, meg a nagykövetségeknek is. Kötve hiszem, hogy egy is tenne helyreigazítást közülük, annak dacára, hogy az újságírói etikai kódex ezt - mind nálunk, mind a civilizált társadalmakban működő sajtóorgánumokban - megköveteli. Volt persze más jellegű bonyodalom is az októberi nagygyűlések után. Valóságos pengeváltás alakult ki, a magukat kormányváltóként aposztrofáló egyesülések között. Az első baki volt talán a legszembetűnőbb, amikor a Milla tüntetésen jól láthatóan kivehető volt a Magyar Szocialista Párt választmányi elnöke, Botka László, aki egyben Szeged polgármestere is. A szocialisták között volt némi képzavar, többen kifogásolták, hogy egyik legrangosabb vezetőjük áhítattal hallgatja a Bajnai-beszédet, másik oldalról pedig azt kifogásolták, hogy a város első emberét nem látták a Tisza-parti városi megemlékezéseken. Galibát okozott az is, hogy a magát Együtt 2014! mozgalmat úgy próbálták beállítani, hogy kizárólag ők hivatottak a mostani kormányt leváltani. Feltehetőleg az Orbán, takarodj! rikoltozással. Az LMP például még erősen „mérlegel”, s a novemberi összejövetelén meg is vitatja a Bajnait pajzsra emelő egyesületekkel való közös munkát. Annál is inkább, mert a volt fejlesztési miniszter, majd miniszterelnök „teljes antitézise” annak, amit az LMP gondol a világról és a jövőről. Itt nyílván nemcsak a hajdúsági libatenyésztők tönkretételével kapcsolatos, erősen kifogásolható, elítélhető gazdasági tevékenységére gondolnak, hanem az egyéves kormányfői regnálása alatt hozott intézkedéseire is. Mások, például a Magyar Szociáldemokrata Párt, kifogásolják, hogy a hirtelen létrejött mozgalom két 11 fős egyesület (Haza és Haladás, valamint a Milla) és a melléjük álló néhány ezer fős támogatottsággal rendelkező Szolidaritás kívánja meghatározni az ellenzéki pártok követendő stratégiáját. Ez, szerintük, nem vezet eredményhez, sőt, az örökös viszályok csak bomlasztják a hatékony együttműködést is. Hogy az egyes összejöveteleken elhangzottakra is illett volna egy kicsit részletesebben kitérni, netán az 56 évvel ezelőtt történt véres, de a magyar nép számára dicsőséges napokról is megemlékezni, hát, ez most (ismét) nem volt oly' fontos. Mindez elveszett a nagy „kozmetikázási munkafolyamatok” közepette…