Szocreál művészet az Emlékpontban

A kommunista rendszer által preferált művészeti irányzatról és annak jellemzőiről Zoltai Attila festőművész, a Németh László Gimnázium Általános Iskola és Óvoda rajztanára Blazovich Péterrel, az Emlékpont intézményvezetőjével beszélget május 18-án, pénteken 15 órától egy igazán autentikus környezetben, az „Iván szobor” lábánál, az Emlékpontban.

„Vigyázó szemeteket ezentúl Moszkvára vessétek”” – adta ki az utasítást a magyar képzőművészeknek 1949-ben Révai József, a kommunista párt kulturális főideológusa. Az ukáz meg is hozta eredményét, néhány hónap leforgása alatt Magyarországon is kiteljesedett a szocreál. A szocialista realizmus, vagy rövidebben szocreál a kommunista diktatúra világnézetén alapuló alkotómódszer, egyfajta stílus, formarendszer, politikai ideológiával is telített „hivatalos” művészeti irányzat. A szocreál a kritikai realizmusra alapoz. A kommunista pártideológusok megrendelésére „gyártott” képzőművészeti, irodalmi és építészeti művekben a valóság mélyebb összefüggéseit akarták megragadni konkrét képekben. A második világháborút követően – szovjet támogatással – pár esztendő leforgása alatt teljhatalomra tettek szert a kommunisták Magyarországon. A képzőművészetben a kötelező minta a szocreál lett. 1950-ben a Műcsarnokban megrendezett első szocreál seregszemlén ismert, a diktatúra mókuskerekébe beálló alkotók mellett hirtelen feltűnt dilettánsok adtak számot esztétikai és ideológiai „fejlődésükről”. A kiállítás egyik főműve volt

Benedek Jenő

: Mit láttam a Szovjetunióban? című hatalmas zsánerképe, mely jelenleg az Emlékpont művészeti termében látható. A kirgiz sapkában mesélő fiatalember a szovjet mezőgazdaság „csodás” eredményeit, a kombájnt, a kolhozokat, a visszafelé folyó folyókat ecseteli falubéli hallgatóságának. A kép fő ideológiai töltetét a háttérben megbúvó „hitetlen” bajszos kulák figurája adja. Az ötvenes évek első felében a szocreál kötelezően uralta az összes művészeti ágat, így jelen volt az építészetben, a képzőművészetben, a zenében vagy éppen az irodalomban. A személyi kultusz a delelőjén a budapesti Felvonulási téren leleplezték

Sztálin

8 méteres szobrát, a magyar írók versgyűjteménnyel készültek Rákosi 60. születésnapjára, megkezdődött az első szocialista város, Sztálinváros építése. Az 1956-os forradalom és szabadságharc porba döntötte a szovjet generalisszimusz monumentális bronz alakját, vele süllyedt el a klasszikus szocreál is Magyarországon, azonban a Kádár-korban művészetileg átalakulva, de az ideológiát megőrizve ideig-óráig még tovább élt.