Díjat kapott a "lámpatologató" - interjú Dömötör Mihállyal

Pályája kezdetétől a múzeum-fotózás érdekelte leginkább Dömötör Mihályt, a Móra Ferenc Múzeum fényképészét, akit pénteken Tömörkény-díjjal tüntettek ki. Portálunknak a szakma sajátosságáról, modern kori kihívásairól is beszélt.

Lámpatologató akarsz lenni? - tette fel a kérdést

Dömötör Mihálynak

egykori tanítója,

Nagygyörgy Sándor

még 1980-ban, amikor a fotós erre az útra lépett.

A Tömörkény-díjjal kitüntetett

fotográfus kihangsúlyozta: a múzeum-fotózás ugyanabból a szempontból könnyű és rendkívül nehéz feladat is egyben. A tárgyak, amiket fotózni kell ugyanis rendkívül szépek, jó alapanyagul szolgálnak a munkához, viszont nagy odafigyeléssel kell fényképezni, hogy értékeik a képeken is tükröződhessenek.

- Tavaly augusztusban a Csongrád Megyei Önkormányzat Alkotói Díjában is részesült. Hogy fogadta ezt az újabb kitüntetést?

- Hatvanadik születésnapomra csináltam

egy átfogó kiállítást Hódmezővásárhelyen

. Ott kaptam egy városi díjat, majd utána egy megyei díjat is, most pedig a kollégáktól egy szakmai díjat. Nem tudnám rangsorolni, hogy melyik nekem a fontosabb, most nyilván az utolsónak örülök a legjobban. Igazából egyáltalán nem számítottam rá. Csak tettem a dolgomat, fel sem merült bennem, hogy ezt a díjat én fogom kapni. Akkor fogtam gyanút, amikor Orbán Imre igazgatóhelyettes a lelkemre kötötte: mindenképp legyek itt az átadó ünnepségen - persze én ide is fotózni érkeztem elsősorban. Büszke vagyok erre a díjra, hiszen előttem nagyon neves kollégák, régészek és néprajzosok érdemelték ki. Nagyon meghatott ez az elismerés.

- A díj átvételekor azt mondta, ön mindig is a múzeum-fotózással szeretett volna foglalkozni.

- A pályaválasztásomhoz nagyban hozzájárult, hogy édesapám harminc évig igazgatta a vásárhelyi múzeumot, így a kultúrához már gyerekkoromban is közel voltam. Középiskolás koromtól segítettem neki, érdekelt a fényképészet, és segítettem neki bizonyos tárgyakat lefotózni. 1972-73 környékén több Vásárhelyi albumot is készítettünk közösen, én pedig egyre közelebb sodródtam ehhez a nagyon szép szakmához. Szerintem méltán irigyli bárki a múzeumi fotósokat, hiszen nagyon szép tárgyak közelében lehetünk, és nagyon szép tárgyakkal foglalkozunk. Hogy

Vörösmarty

sorait idézzem: Emlékek nélkül nemzetnek híre csak árnyék. Mi itt a múzeumban az emlékek tárgyi részét őrizzük, és azokat tesszük közzé. Szerintem ez egy nagyon fontos feladat, mert a hagyománynak ebbe a rohanó, modern korban egyre nagyobb értéke lesz.

- Van a múzeumfotózásnak valamiféle speciális technikája?

- Egy nagyon fontos dolog van, amire én már 1980-ban rájöttem: az alázat. Itt nem én vagyok a főszerepben, hanem a tárgyak, amikről minél hűbb, részletgazdagabb fotókat kell, hogy készítsek. Persze sok újdonság is van már a fotózásban, például három dimenzióban is megörökíthetjük a tárgyakat, de a lényegen nem változtat. A tárgyak megmutatásán, megörökítésén van a hangsúly - én csak szolgálom ezt a célt, illetve a kutatókat, akik a könyveik illusztrálásához használják ezeket a felvételeket. Az utóbbi néhány évben az internetnek hihetetlen fotóigénye lett, ide is csak jó felvételeket szabad feltölteni. Sajnos nagyon sok rossz fotót láthatunk fent a világhálón.

- Szó esett az internetről, három dimenziós fotózásról. Mennyire kellett igazodni ezekhez az újításokhoz? Sokat változott a múzeumfotózás az elmúlt harminc évben?

- Változott is, meg nem is. Az alapvető dolgok a régiek maradtak: ugyanúgy kell bevilágítanom, ugyanúgy állványra teszem a gépet, mint eddig. A legfontosabb változás, hogy míg régebben a maximálisan legjobb minőségre törekedtünk és nagyméretű diára fotóztunk, most az internet miatt sokszor kisméretű képbe, JPEG-be kell lecsökkenteni. Egy kicsit furcsa volt először a számomra az, hogy a nagy felbontást miért rontsuk le. Persze rettentő fontos a jó felbontás, hiszen csak ebből lehet jó minőségű kicsi képet csinálni. Magam is oktatok fotográfiát, és itt el szoktam mondani: mindig a lehető legjobb minőségű és felbontású képre kell törekedni, még ha a számítógépen több helyet is foglal el. Ezt utána már le lehet kicsinyíteni, de kis képből jó minőségű nagyot már nem fogunk tudni alkotni.

- A díjátadón elárulta, hogy nyugdíjba vonulása után is még sokáig szeretne a Móra Ferenc Múzeum fotósaként tevékenykedni.

- Nagyon örülök neki, hogy ilyen kivételes helyzetben lehettem, hiszen egy átlag embernek fizetnie kell, hogyha eljön a múzeumba. Én harminc évig naponta járhattam ide úgy, hogy még pénzt is kaptam. Ahogy említettem, én harminc évig fizetésért csináltam a munkámat, innentől pedig szerelemből fogom, ami talán még nagyobb élvezet.