A Közéleti Kávéház rendezvényének keretében Filmklubon mutatták be hétfőn a Somogyi-könyvtár alagsori termében Sári Zsuzsa, az MTV, illetve a Magyar Rádió szegedi körzeti stúdió szerkesztő-riporterének díjnyertes dokumentumfilmjét. Az MTV Szegedi Stúdiójának archívumából Bubryák István válogatásaként került sor a nemrégiben díjat is nyert alkotásra. A „Csak ritka a fenyőfa, ez a baj...” – A szarvasi székely története című alkotást, mely egy Csíkból elszármazott székely megható történetét dolgozza fel, szeptember 19-én mutatták be Csíkszeredában, a helyi dokumentumfilm-fesztiválon, ahol a zsűri díját kapta. Rendezője Sári Zsuzsa, operatőr: Kormány Tibor, vágó: Násztor Róbert, gyártásvezető: Pató Tibor. Elhagyni kényszerültek
„Filmünket azoknak ajánljuk, akik szülőföldjüket elhagyni kényszerültek” – ezzel a felirattal indul a film. Sári Zsuzsa két évvel ezelőtt ismerkedett meg Bács Józseffel, a szarvasi Szárazmalom gondnokával egy televíziós forgatáson. „Feltűnt, milyen ízesen, milyen kedvesen beszél, milyen szépen tud mesélni az életéről. Mint sokan mások, ő is húsz évvel ezelőtt, a Ceausescu-rezsim idején szökött át Romániából Magyarországra a boldogulást keresve. Már akkor is érdekesnek találtam, és azon gondolkoztam el, hogy vajon foglalkoztak-e dokumentumfilmben ezeknek az embereknek a történetével” – mesélt a téma forrásáról Sári Zsuzsa. „Úgy gondoltam, hogy egy ember története valamelyest általánosítva sokakról szólhat” – tette hozzá. Romániában magyar, Magyarországon román
A rendező azt is elmondta, óriási szerencséje volt, hogy éppen Bács Józsefre bukkant. A szarvasi Szárazmalom gondnoka végtelenül nyitottan fogadta, örült a megkeresésnek, és nyílt szívvel mesélte el az átszökés történetét, annak hátterét, döntése okait, valamint hogy a családját miként sikerült átmenekítenie Magyarországra, ahol később a második gyermeke született. A filmben azt is elmondja, milyen hercehurca során tudta megszerezni a magyar állampolgárságot a nyolcvanas években. Antagonisztikus helyzetben élnek a Bács Józsefhez hasonlók – hívta fel a figyelmet Sári Zsuzsa. Székely, akit Magyarországon sokan lerománoznak, viszont Romániában sem fogadják el, magyarsága miatt… Az én történetem, az én embereim
Sári Zsuzsa a Magyar Filmszemlére is nevezte alkotását, ám csalódására nem sikerült bekerülnie a legjobb ötvenbe. Az interneten bukkant rá a román-magyar dokumentumfilm-fesztivál, a VII. film.doknevezésére. Itt már sikerrel járt, a Kárpát-medence országaiból érkezett 180 filmből 67 versenyalkotást választottak, közöttük az övét is. „Az már egy óriási boldogság volt, hogy Bács József szülőhazájában mutatják be a filmet, ahová visszavágyik, lelkileg nem tud elszakadni a hazájától” – fejtegette a rendező, aki azt is elárulta, szerette volna megmutatni a csíkieknek a szarvasi székely történetét. Igaz, volt olyasfajta ünneprontó felhang is, hogy lehet, hogy nem is kíváncsiak az ottaniak azoknak a sorsára, akik elmentek, akik otthagyták őket – de úgy tűnik, ez a vélekedés nem vált be – összegzett Sári Zsuzsa. Annál is inkább, mert mind a zsűrinek, mind a közönségnek megtetszett a film, mondott számukra olyan dolgokat, amelyek meghatották őket – fűzte hozzá. Az ismert román filmrendező, Titus Muntean mellett hét magyar tag foglalt helyet a zsűriben, melynek elnöke az anyaországi szakember, Dárday István volt, aki meleg szavakkal méltatta az alkotást. „A dokumentumfilmet tanulom… Szeretem, csak a munkám során nem tudok elmélyedni benne. Izgat, érdekel, és nagyon szívesen nézni ezt a műfajt. Szeretnék valami olyasmit elmesélni, amit más nem tud: az én történeteimet, az én embereimmel” – vallja Sári Zsuzsa, aki egyébként tavaly egy komoly sikert már elkönyvelhetett: az Egy világfi Szegeden című dokumentumfilmje – mely Szent-Györgyi Albertről szól – 2010-ben a Magyar Filmszemlén elnyerte a legjobb tudományos és ismeretterjesztő filmnek járó fődíjat.
