Minden tanév végén a ballagás, a tanárok köszöntése, az elmúlt tanév értékelése fontos esemény. Ilyenkor a ballagó diákok lezárják életük egy szakaszát, hiszen új iskolába, más közösségbe kerülnek. Egy pedagógus életpálya viszont sohasem fejeződik be, hiszen a gyerekek szeretete, a hivatástudat még a nyugdíjas évekre is elkíséri őket. Csanyteleken, az iskolai évzáró ünnepségen – B. Nagy László Csongrád megyei kormánymegbízott jelenlétében – két olyan kiemelkedő életutat tiszteltek meg vas- és aranydiplomával, melyek során nemcsak a községnek, a megyének, de még az országnak is kiemelkedő gyerekeket, későbbi felnőtteket tudtak adni. Orosz Imréné általános iskolai tanítói diplomáját 1951-ben szerezte, majd 1977-ben végezte el a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola pedagógia szakát is. Pályája során 17 évig tanított az Eperjes-eperjesszéli iskola összevont osztályaiban, majd 1974-ben áthelyezéssel került a csanyteleki iskolához, ahol egészen 1991-ig tanított. Aktív éveiben – a tanítás mellett – alsós munkaközösségi és gyermekvédelmi feladatokat is ellátott. Munkásságát 1972-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, 1986-ban Kiváló Úttörővezető kitüntetéssel jutalmazták, majd 1987-ben megkapta a Vezető Pedagógiai Főmunkatársi kinevezést. 1997-ben Csanytelek – munkássága elismeréséül – díszpolgárává választotta. Erzsike néni határtalan szorgalmával, mérhetetlen türelmével, empátiájával, gyermekszeretetével sok kolléga és szülő tiszteletét vívta ki. „Sohasem azt néztem hol, hanem azt tekintettem fontosnak, mit és hogyan tanítok” – mondta el köszönő beszédében a nyugalmazott tanítónő. „Sok olyan gyerek került ki ebből az iskolából, ebből a községből, akik ország-világ előtt is büszkén vallják, igen, Csanytelekről indultam. És ez, ha csak kis részben is, az én érdemem, de még inkább az ő szorgalmuknak köszönhető.” „Nem szeretem, ha nyugdíjasnak szólítanak”
Pusztai János – aki biológia-földrajz szakos tanári diplomáját 1961-ben szerezte – pályafutása kezdetétől csanyteleki iskolában tanított, ahonnan 40 év szolgálat után ment nyugdíjba. A két tantárgy mellett fizikát is oktatott, osztályfőnökként tizenháromszor ballagtatott osztályt, volt pályaválasztási, munka- és balesetvédelmi, polgárvédelmi felelős, vezette az osztályfőnöki és a felsős munkaközösséget, egy időben pedig speciális csillagászati szakkört tartott és tanított a dolgozók esti iskolájában is. Kiemelkedő munkáját több alkalommal is elismerésben részesítették. 1974-ben miniszteri dicséretet kapott, majd 1977-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója lett. 1983-ban Kiváló Úttörővezető, 1987-ben pedig Vezető Pedagógus címmel tüntették ki. 1996-ban Csanytelek díszpolgári címmel köszönte meg mindazt, amit a községért tett. Pusztai tanár úr mély hivatástudata, kemény, de igazságos szigora, pontos munkavégzése a mai napig példaként él a helyi pedagógusok és volt tanítványai előtt. „Nem szeretem, ha nyugdíjasnak szólítanak” – kezdte tréfásan János bácsi. „Hiszen ez azt jelenti számomra, hogy érdem és munka nélkül kapok fizetést. Pedig még ma is dolgoznék, tanítanék, de mindig kell a hely a fiatalok, az új lendület számára.”
