Kultúra

A szegedi Fogadalmi templom - 17 év építkezés és a nagyszabású avatóünnepség

2010. október 23., szombat

A szegedi Fogadalmi templom - 17 év építkezés és a nagyszabású avatóünnepség

IV. rész

1930. október 24-én, nyolcvan évvel ezelőtt szentelték fel a Magyarok Nagyasszonya Fogadalmi templomot. Az évforduló kapcsán négyrészes cikksorozatban idézzük fel a templom építésének 50 évét a fogadalomtól a felszentelésig. Az alaprajzon tervezett módosítás minimálisnak tűnik, következménye, annál nagyobb. Schulek a homlokzatot és a tornyokat egy síkban tervezte elhelyezni és a főhajó homloksíkját két szárnyfal segítségével összekapcsolta a tornyokkal, az előcsarnok árkádjait pedig öt bejárati nyílással az egész homlokzaton végigvitte.

A háború közbeszól

Érthető, hogy ezek után még nehezebb a módosító indítványok keresztülvitele a fogadalmi templom bizottságban és a közgyűlésben. Az építkezés azonban ennek ellenére tovább folyik, mígnem a minden építőmunkát megszüntető rombolás, az első világháború be nem rekeszti. Az építő Ottovay és Vinkler cég vezetői is bevonulnak katonának, s a végelszámolást is csak hazatérésük után 1918. novemberében tudja velük elvégezni a tanács. A tornyok addig elért magasságát a Szózat sorai jelzik, melyeket 1923-ban, az építkezés folytatásakor helyeztek el: „Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért”. A továbbépítés gondolata 1921-ben vetődik fel újra, amikor az 1882-es születésű fogadalmi templom bizottság újjáalakul. Bár az inflációs idők nem kedveznek a nagyobb lélegzetvételű, stabil pénzügyi tervet igénylő beruházásoknak, már ekkor felveszik a kapcsolatot Foerkkel, hogy dolgozza ki az építés továbbfolytatásának tervét. A templom építési munkáinak folytatását vetítette elő az is, hogy a Trianoni fájdalmas határmegvonás miatt át kellett szervezni az egyházmegyéket, a korábbi Csanádi egyházmegyéből Szeged-Csanádi egyházmegye lett és székhelyét Temesvárról Szegedre helyezték át. 1921-ben ismét gyűjtés indult a templom elkészítésére, a városban jótékony előadásokat, kiállításokat szerveztek, melyek bevételét a templomépítésre fordították. A város újabb 2,5 ezer hold közlegelőt ad bérbe, amelynek díjaként befolyó stabil „búza-valuta” biztosítja, hogy 1923-ban újra elkezdhetik az építkezést, amely – ha nem is a háború előtti ütemben – így mégis előre halad. 1924 nyarán elkészült a kupola, majd a keleti, végül a nyugati torony. Ezek után a bekövetkezett gazdasági válság vetette ismét vissza a templom ügyét. A Szent Dömötör templomot fokozatosan bontották, a korabeli, archív képeken jól látszik, hogy sokáig megmaradt a barokk templom egy része és mögötte óriásként nőtt ki fokozatosan a földből a Fogadalmi templom. Időközben a boltozat megrepedt, a tornyok elhajoltak, a hibát azonban gyorsan kijavították. 1928-tól ismét tempósabb ütemben folytatódott a kivitelezés. A felvett félmillió pengős váltókölcsön pedig biztosította a belső berendezés adományokból meg nem valósítható részének anyagi fedezetét is. A templom azonban csak 1930 őszére készült el annyira, hogy október 24-én fölszentelhessék.

Templomszentelés és iskolaavató

A fogadalom után 50 évvel sor került az ünnepélyes felszentelésre. Az ünnepség öt napos volt, amelynek keretein belül nem csak a templomot, hanem a Rerrich Béla tervei szerint megvalósult, a templomot övező épületegyüttes, a felújított Szent Dömötör torony és a velencei Szent Márk tér méreteivel megegyező, tekintélyt parancsoló Dóm tér is átadásra került. A templomban elhelyezték a Glattfelder Gyula püspök által Muranoból hozott Szent Gellért ereklyét, amit a csanádi püspök kérésére Velence pátriárkája Lafontaine Péter kardinális ajánlott fel. A szegedi Díszközgyűlés délben, a város iránt tanúsított szeretete és támogatása elismeréséül Klebelsberg Kunót díszpolgárává avatta. A kultuszminiszter ígéretet tett, nem elégszik meg azzal, hogy Szeged művelt város legyen, hanem gazdaggá is akarja tenni. Délután Horthy Miklós kormányzó jelenlétében került sor a rókusi városrész elemi iskolájának ünnepélyes átadására. Ez a tanoda az ötezredik volt Klebelsberg hatalmas iskolaépítési akciójában. A miniszter avatóbeszédében kiemelte: „A trianoni nagy szerencsétlenségből azt a következtetést vontuk le, hogy a nemzet széles rétegeit telíteni kell műveltséggel (…) A magyar kultúrpolitikának egyik sarkalatos elve, hogy a magas műveltséget párhuzamosan ápoljuk, s így nem véletlenség az, hogy néhány órán belül egyszerre avatjuk a szegedi egyetemet és szimbolikusan az ötezer népiskolát.”

Szentmise és téravató

A felszentelési misét Angelo Rotta pápai nagykövet pontifikálta fényes papi segédlettel. Másnap, október 25-én Serédi Jusztinián hercegprímás celebrált ünnepi szentmisét, a szentbeszédet Glattfelder Gyula megyés püspök mondta el, és az eseményeket a rádió is közvetítette. A misén részt vett Horthy Miklós kormányzó és felesége. Ekkor hangzott fel Dohnányi Ernő Szegedi miséje, amely a kultuszminiszter által kiírt zenei pályázat nyertese volt. Az alkalomra írt pompás misét 200 fős énekkar, 50 fős zenekar mutatta be. Klebelsberg a zeneművet Liszt Koronázási miséjéhez hasonlította. „...Megszámlálhatatlan sokaság és példás szervezettség, kiválóan felépített rendszerben fenntartott rend. Mindenki izgatott, alig néhány pillanat és felharsan az orgonán Kőnig Péter diadalmas Fanfar-Eccesacerdos-a. Néhány perc még, aztán megszólalnak az ünnepi mise első akkordjai. Dohnányi Ernő a komponista hatalmas gesztussal inti be a 200 tagú énekkart az Introitus megkezdésére és a pályadíjnyertes mű kibontja szárnyait...” – írta a Délmagyarország. Ezt követően került sor a Dóm téri épületegyüttes és Nemzeti Emlékcsarnok, a Pantheon felavatására. „Az egyetértésből a kis dolgok is nagyra nőnek, a széthúzás esetén a legnagyobbak is romba dőlnek” – idézte fel ekkor Klebesberg a római bölcselőket. Horthy Miklós kormányzó a Nemzeti Emlékcsarnokban ünnepélyes keretek között elhelyezte el az egyetem zárókövét, a következő jelmondat kíséretében: „Légy erős vára a magyar tudásnak és hirdetője a magyar dicsőségnek!” A Dóm téren díszes menet indult az egyház, a város, az egyetem és alkotók részvételével. Megkondultak a város és a Fogadalmi templom harangjai, és ágyúlövések is dördültek.

„Klebesberg gyönyörű műve”

Kertész K. Róbert, kultuszállamtitkár így írta le az eseményt: „Klebelsberg vezette az alkotók menetét, mellette haladtak a dóm és a tér építőművészei, Foerk és Rerrich, a Szegedi mise alkotója, Dohnányi, utána többi alkotók, festők, szobrászok, iparművészek, építőmesterek, orgonaépítők, pallérok, szakiparosok, előmunkások hosszú menetben, az utolsó napszámosig, mind-mind valamennyien, akik részt vettek a közös nagy munkában, akiket mind mint alkotó munkatársait vezette az államfő elé. A virágba borult hatalmas tér megtelt az ünneplőkkel, ezrek ajkán szállt a magasba a nemzeti imádság, s a teret betöltő tömeg – az államfő, a kormány tagjai, törvényhozók, egyházi főméltóságok, a papság, a város képviselői, az egyetemi küldöttek, a diákság, a polgárság – egyetlen felemelő közös érzésben forrott össze, a nemzeti erők összefogása Klebelsberg gyönyörű művének láttára…” Az épületegyüttes és a magyar szellem előtt tisztelgő Szegedi Pantheon jelentőségét Klebelsberg így fogalmazta meg: „Egy nép csak azzal szerez jogot ahhoz a földhöz, amely a hazája, ha azt halhatatlan művekkel magához a nemzeti géniuszhoz kapcsolja.” Az állam, Klebelsberg, az egyház, Glattfelder püspök és a Somogyi Szilveszter polgármester vezette elöljáróság példaszerű összefogása élesztette újjá a várost. Az árvízben rommá lett és a trianoni országcsonkítás következtében perifériára sodródott mezővárosból a világra nyitott, egyetemi, egyházi, tudományos és kulturális központ lett. A monumentális épület megvalósulása a 20. század magyar templomépítészetének egyik legnagyobb sikere és a kor egyik legkiemelkedőbb alkotása. Az egyetlen székesegyházunk, amely teljes egészében a 20. században épült, hiszen a magyar történelem utolsó, viharverte 100 éve nem kedvezett az ehhez hasonló, impozáns egyházi épületeknek. A fogadalmi templomnak tervezett, hálából épült templom időközben a térség egyházi központjává, püspöki székesegyházzá vált.

A Szegedi Szabadtéri Játékok

A XX. század első felében Európa nagy szellemi centrumaiban egyre divatosabbá váltak a különböző kulturális értékekre, hagyományokra épülő fesztiválok, valamint a nagyszabású szabadtéri rendezvények. A külföldi rendezvények sikerei a magyar szellemi élet képviselőit hasonló indíttatású fesztiválok megszervezésére sarkallta. Magyarországon az elsők között indították útjára a Szegedi Szabadtéri Játékokat. A Játékok ötletét először 1926-ban Juhász Gyula vetette fel, és a gondolatot a kulturális és politikai élet számos jeles képviselője támogatta. A „főpróbára” a lehetőséget a Fogadalmi Templom felszentelésére rendezett ünnepségsorozat adta 1930 őszén, az első előadást 1931-ben tartották (Magyar Passió), ezt követően a szabadtéri előadások töretlen sikerrel minden év nyarán Szeged fő attrakcióját jelentették. A sikersorozatnak a háború vetett véget, az 1939-es nyár után 20 évig csöndes lett a tér. Az újrakezdés 1959-ig váratott magára, s azon az estén a Hunyadi László dallamaival megkezdődött a Szegedi Szabadtéri Játékok máig tartó második fejezete. 1994-ben a Játékok új nézőteret kapott, a Dóm teret egész évben elfoglaló lelátót lecserélték csak az előadások idejére felállított 4000 férőhelyes mobil nézőtérrel. A szektorokat az 1879-es tiszai nagyárvíz idején segítséget nyújtó európai fővárosokról (London, Róma, Párizs, Berlin, Brüsszel, Bécs), illetve Szeged testvérvárosairól (Darmstadt, Turku, Parma, Nizza, Szabadka, Toledo, Odessza) nevezték el. A sikerhez éppúgy hozzátartozik a velencei Szent Márk tér hangulatát idéző Dóm tér, az igen magas színvonalú színpadi események, amelyeken az ország legismertebb, legnépszerűbb művészei és rendezői működnek közre. Források:Varga József: Adatok a szegedi fogadalmi templom építéstörténetéhez (Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1972-1973) Cs. Sebestyén Károly kutatásai 1925-27 (Somogyi Könyvtár) Szegedi Móra Ferenc Múzeum munkatársai: Fogas Ottó, Kovács László, Tolnay József

A Fogadalmi templom régi képeslapokon

A Fogadalmi templom - etűd