Vasárnapi kávé: Egyszerre erdélyi, székely és magyar - Bagossy Brothers Company

A Bagossy Brothers Company dalait már milliók hallgatják a világhálón, a legismertebb, „Olyan Ő” című slágerük több, mint 56 millió megtekintésnél tart. Az erdélyi zenekarok közül nekik sikerült kitörni és mára már a Kárpát-medence egyik legkeresettebb és legkedveltebb zenekarává váltak. A Bagossy két tagja – Bagossy Norbert és Tatár Attila – a szegedma.hu-nak adott exkluzív interjút a SZIN fesztiválon. Még a színpadra lépés előtt meséltek nekünk a régebbi szegedi fellépéseikről, zenekarukról és jövőbeni terveikről.

Profik módjára, már a fellépésük előtt órákkal megérkeztek a helyszínre, minden koncert előtt maguk végzik el hangolást, szeretik maguk hallani, hogy minden a legnagyobb rendben van. Nagyon sok helyen olvastam, hogy a zenekar tagjai mennyire kedvesek és közvetlenek. Volt bennem izgalom, hiszen mégis elismert hírnevű zenekarról beszélünk, de az első pillanatban ahogy találkoztunk elszállt minden kétségem. Először Bagossy Norberttel foghattam kezet, majd ezt követően Tatár Attilával, így kettejükkel kezdtük el a beszélgetést:

- Ha jól tudom, akkor két évvel ezelőtt léptetek fel itt a SZIN Nagyszínpadán. Van-e valamilyen emléketek akkorról?

Tatár Attila: Hozzá vagyunk szokva, hogy a koncertnek van egy dinamikája, ahogyan reagál a közönség a dalokra, úgy építjük fel a repertoárt is, hogy egyre jobb hangulat legyen. Azt vettük észre körülbelül a koncertnek a kétharmadánál, hogy egy ilyen mozgás jelentkezik a közönségbe, majd elkezdenek elmenni úgy egyharmada a közönségnek, pedig még el sem hangzott a legnagyobb slágerünk. Az esetet nem nagyon értettük, hogy mi történik, hogy mi van. Szerencsére a közönség kétharmad ott maradt, volt tömeghangulat, de ugye ez egy nagy kérdőjel volt bennünk. Később kiderült, hogy Korda Gyuri bácsiék játszottak a másik színpadon, de ők pont annyit kaptak, hogy az ő koncert idősávjuk az pont egybeesett a miénk végével.

- Összességében szeretetek a SZIN fesztiválon fellépni? 

Bagossy Norbert: Abszolút, persze. Egyrészt sokat játszottunk Szegeden, és a színen is többször játszottunk már, és abszolút szeretünk visszajönni Szegedre, nagyon jó közönségnek tartjuk. Az elején már a kis klubos fellépéseink is nagyon jól sikerültek.

- Tavaly karácsony közeledtével egy koordinátát osztottatok meg a közösségi oldalatokon, amely Szegeden a Dóm tér volt. Hatalmas tömeget mozgattatok meg már akkor is pár óra alatt. Milyen érzés számotokra, hogy ekkora közönséget tudtok megmozgatni akár pillanatok alatt? Hogyha mondjuk lokációban kellene fogalmazni, akkor Szegeden is ennyi érdeklődőt, vagy rajongót tudtok magatoknak?

Bagossy Norbert: Nagyon jól esik és nagyon szerencsések gondoljuk magunkat, hogy ebben a helyzetben vagyunk. A legelején, amikor elkezdtük a zenekart, akkor valami ilyesmit álmodtunk meg magunknak, hogyha nem is rajzolódott ki teljesen a cél, az, hogy mit szeretnénk elérni, de valami hasonló lehetett, és azt hiszem, hogy pont ezekért a pillanatokért, amiket most is megélünk, dolgoztunk és álmodoztunk és csináltuk azt, amit szeretünk, és a mai napig, hála Istennek, ezt venni a munkánk, a szakmánk, és emiatt a mai napig is kreatívak maradunk, azt hiszem, tehát mindig van előre azért egy-két dolog a tarsolyban, egy-két évre előre tervezgettünk a mai napig is. Valószínűleg nagyon sok esetben nyilván annak a közösségnek köszönhetjük, aki támogat bennünket, aki itt van minden egyes koncertnél, aki elkísér. 

- Hol turnéztok szívesebben? Otthon, a ti közegetekben, vagy például itt Magyarországon?

Bagossy Norbert: Mindenhol nagyon szívesen turnézunk, sőt, annak örülünk, amikor változatos tud lenni a program, mert az azon kívül nyilván, hogy a közönségnek is változatos, de számunkra is újabb és újabb izgalmakat ad, ezáltal feltöltődünk és újra bele tudunk állni a kerékvágásba. Azt gondolom, mindenhol hálásan fogad a közönség, ami kivétel ez alól mondjuk nyilván a szülővárosunk, Gyergyóban, amikor felléptünk, azért egy picit másabb, de azért mindig nem tudom, ott van a szomszéd boltos néni, vagy a régi volt osztálytársak, és azért egy-egy olyan ismerős arcfelcsendül a közösségből, akikkel nagyon ritkán találkoztunk, de vannak olyan extra példák is, amikor tavaly a kisebb Európa-turnénk kapcsán az egyik helyszínen valamelyik dalunknak a refrénjét nem énekelték, hanem füttyögtették, mert rengeteg olyan munkásember dolgozik odakint, aki erősen és vagányan tud füttyögtetni. 

- A gyergyói tájak szintén rendszeresen előjönnek a dalaitokban. Hogyan hat a zenétekre a kétlakiság?

Tatár Attila: A tájak azok elsősorban a videoklipekben jelennek meg. Az otthoni tájak azok valahogy nyilván adták magukat, mert akkoriban, amikor elkezdtünk otthoni tájban forgatni videoklipet, akkor még a zenekar nagy része otthon lakott, és egyszerűbb volt egész egyszerűen forgatni. Aztán volt olyan tematikájuk, dal később, amelyik inkább azt kívánta, hogy egy otthoni környezetben, legyen az város, vagy kint a természetben forgassunk, akkor nyilván ott forgattunk. Aztán mivel elég sokat laktunk még az első időben a Balatonon, nyári időszakban így előbb-utóbb inspirálta Norbit maga a környezet, és íródtak olyan dalok, mint a Fekszünk a strandon, vagy a Balaton, ami nyilván adja, hogy azonnal álljunk el játszani. Norbi írja a dalokat őt nem feltétlenül mindig a táj, hanem az adott időpontban érzett érzések, amik szokták őt inspirálni.

- Hogyan találjátok ki a klipek témáját?

Bagossy Norbert: A Bacinda Watch Productionnel dolgozunk együtt, ők a marosvásárhelyiek és régi cimborám, Shai Robi és Márton Laci már a zenekar kezdete óta velünk vannak, legeleinte Robival ment a zenekar együtt, és kitaláltunk mindenfélét, és leforgattuk. Most már nagyobb stábbal is dolgozunk együtt. Vannak olyan videoklipjeink, amik tényleg rengeteg dekorációt, díszletet, fénybeállítást, füstöt és mindenféle mást is igényeltek. Mi is ötletelünk zenekarként, akár már akkor, amikor írjuk vagy hangszereljük a dalokat, de ők is nagyon sokat tesznek hozzájuk. Sőt, vannak olyanok, amit kifejezetten Márton Laci talál ki sztorira, ő elképzeli, hogy mi az, ami illethet az adott dalhoz. Nagyon jól működünk együtt. 

Mondhatni szinte minden díjat megnyertetek már, van olyan, amire nagyon vágytok még?

Tatár Attila: Az elismerések ilyen díjak formájában nyilván nagyon fontosak. Mindig örültünk, amikor jelöltek díjakra. Talán az sokkal fontosabb volt számunkra annál, hogy nyerünk-e vagy nem. Hosszú ideig csak jelöltek folyamatosan. Mi is nyertünk, akkor egy kicsit már az volt a frusztráló, hogy lehet, hogy nem is vagyunk elég jók ahhoz, de aztán bekövetkeztek ezek a díjak is, és igazából szerintem, hogyha lehetne választani, vagy választ adni erre, akkor azt mondanánk, hogy mivel kaptunk elég díjat igazából, szerintem nincsenek bennünk ilyen hiányérzetek. Szívesen átadjuk az újabb generációnak, de vannak nekünk saját céljaink, szeretnénk mi olyan dolgokat kreálni, amik számunkra is érdekesek, és a közösségünk számára is, és olyan dolgok, amikre még annak idején talán nem is gondoltunk, mert régebb addig, amíg az ember még kezdő zenész, akkor úgy látja maga előtt a helyszíneket, a tömegméretet, az Arénát, az MVM Dome-ot, a Budapest Parkot, stb. Kaposvár főterét, vagy bármilyen nagy színpadát, és miután ezek megvalósulnak, akkor valahogy elfogynak azok a minták, amiket lehet követni, vagy amiről lehet álmodozni, és talán innentől válik igazán izgalmassá, és efelé tekintünk. 

- Zárásként egy utolsó kérdésem lenne. Mit hoz még számotokra az idei év? 

Bagossy Norbert: Én azt gondolom, hogy érdemes figyelni a zenekart, mert mindig találunk olyan érdekes dolgokat, ami minket is feltölt, és ezáltal azt gondoljuk, hogy a közönség számára is érdekes lesz. Ami kifejezetten nagy projektünk -  ősszel az Erkel Színházban - adunk egy olyan koncertet, ahol népi hangszerelésbe öltöztetjük a dalokat. Egy történetet szeretnék elmesélni táncosokkal, az egy szuper előadásnak gondoljuk, és reméljük, hogy az is lesz, annak tervezzük. Azonkívül vannak olyan dolgok, amik foglalkoztatnak bennünket, és majd menet közben valószínűleg mindenki értesül róla.

A SZIN-en készült képeket az alábbiakban tekinthető meg: