A Tisza mentén kerékpározott végig a 73 éves gyógytornász

A fél évszázada Németországban élő magyar gyógytornásznő megmutatta, hogy időskorban is lehet aktív életet élni. Az utóbbi években gyalogtúrákat tett, idén viszont váltott kerékpárra. GPS-t nem használt, mert jobban bízik az emberi szóban. Sokan segítettek neki, volt, aki szállást adott, volt, aki szalonnát.

A Tiszát követve mintegy két hét alatt tette meg az ukrán és a szerb határ közötti utat kerékpáron

Judit Schüle

németországi magyar nyugdíjas, volt gyógytornász. A 73 éves hölgynek nem ez az első hatalmas kirándulása, 2006 óta több túrát tett meg gyalog. Abban az évben Stuttgarttól Budapestig gyalogolt el, az 1200 kilométeres távot 40 nap alatt tette meg. 69 évesen a számok formáját követve bejárta előbb Dél-, majd Észak-Németországot, útjáról újságcikkek, s szép emlékek tanúskodnak. „A hazát megismerni olyan nagy érték” - vallotta, ezért a tavalyi Budapesttől Mohácsig tartó Duna-túrája után ismét Magyarországot választotta. A fővárosba megérkezése után először Hajdúszoboszlóra ment, fiatalon elhunyt édesanyjának szülővárosában most járt először. Innen már kerékpárral indult tovább Debrecenbe, ahol kempingezni kívánt. Egy benzinkútnál kért segítséget, hogy megtalálja a pontos helyet, itt előbb segített neki egy férfi, majd felajánlott neki egy sátorhelyet a saját udvarában, később egy sátrat is, végül a nagy meleg miatt inkább azt kérték, aludjon náluk a házban, s még reggelizni is meghívták, miközben a családdal is összebarátkozott. „Hihetetlen bizalmat adtak egy ismeretlen embernek” – mondta még most is csodálkozva, habár hasonló élményt többször megtapasztalt Németországban is. Sokan segítettek neki útközben is, adtak szalonnát, pálinkát, de előfordult, hogy ő ajándékozta oda ebédjét egy rászorulónak, mert az a kukákból gyűjtötte össze ételét.

Kerékpárjával a záhonyi határátkelőhelytől indult el, de nem minden nap után állt azonnal tovább, a Tisza-tónál például négy napot töltött el. Rengeteg állatot látott útja során, gólyával, fekete gólyával, őzekkel, nyulakkal, egerészölyvvel, sőt élő, s éppen a föld felszínén munkálkodó vakonddal. Ellátogatott a Hortobágyra – egy kis vonatozással megszakítva a túráját – végül utolsó állomásként Szegeden, a ferencesek zarándokházában szállt meg, megcsodálta templomukat és a dómot is. A nagy utazást Röszkénél fejezte be, így valóban határtól határig tekert. Mintegy 15 kilogrammot nyomó csomagjába a ruhák, a hideg élelem, térkép, a fényképezőgép belefért, de a GPS szándékosan nem. Ha eltévedt, inkább a helyieket szólította meg. S mi kell mindehhez? Már fiatalkorától egészséges életet élt, rendszeresen sportolt, nem fogyasztott drogokat, alkoholból pedig csak időnként és mértékkel. Formában tartja magát, Kanári-szigeteki otthonában hetente legalább egy túrát tesz, gyalogol, kocog a süppedő homokos tengerparton át a hegyekig. Kezdetben szoknia kellett, hogy a csomagokkal megkapott biciklivel nehezebb közlekedni, de végül ez már nem zavarta. „Be kell osztani az erőmet, ki kell tartani. Ételből melegben meg nem romlót, például téli szalámit viszek magammal, vizet töltök magamnak a kutaknál.” – magyarázta. Pólóból három olyat visz magával, amelyek anyaguk miatt gyorsan száradnak, ezeket minden nap kimossa, törülközőnél szintén figyel arra, hogy olyat válasszon, amelyet akár még vizesen is tud használni.