Hagyományokról és ajándékozásról beszélgettek az első szegedi Ridikül Klubban

Az adventi készülődés élménye édesanyaként és nagymamaként sem múlik el, a várakozás csak más megközelítésbe kerül az évek múlásával - vonták le a következtetést az első szegedi Ridikül Klub hölgyvendégei csütörtökön. Juhász Tünde kormánymegbízott, Gujdár Judith szalontulajdonos, Várkonyi Ágnes gyermekgyógyász Dióssy Klárinak elevenítették fel élményeiket arról, hogyan teltek az ünnepek gyermekkorukban és most. Beszélgetésükhöz egy meglepetés férfivendég is csatlakozott Juhász András esperes személyében, aki az est végén azt is elárulta, neki milyen feladatok jutnak az adventi készülődésben.

A Tisza Lajos Közéleti Egyesület első Ridikül Klubjának helyszínén, a Lobby Caféban már karácsonyi hangulat uralkodik.

Dióssy Klári

műsorvezető és vendégei így igazán el tudtak merülni a dátum szerint még oly' távoli, de a mindennapokba egyre inkább bekúszó adventi készülődés témájába. A csütörtök esti beszélgetésen

Gujdár Judith

, a Darling Szalon tulajdonosa;

Juhász Tünde

Csongrád megyei kormánymegbízott; valamint

Várkonyi Ágnes

csecsemő- és gyermekgyógyász meséltek arról, hogyan hangolódnak a karácsonyra. Ahogyan azt a Ridikül című műsor követői már megszokhatták, a beszélgetéshez mindig egy meglepetés férfivendég is csatlakozik, ezúttal

Juhász András

, a Csongrádi Református Egyházmegye esperese kapcsolódott a csevejhez. Mit kell tudni a vendégekről? Várkonyi Ágnes két lánygyermek anyukája, s három unoka nagymamája. Gujdár Judith egy 36 éve alapított szalont vezet, hat fiúunokája van, s már útban van a hetedik gyerkőc. Juhász Tünde két nagylány édesanyja, ők 10 és 13 évesek. Juhász András pedig négy gyermek apukája, aki azt vallja, hogy rokonai mellett lélek szerinti rokonai is vannak. Ahány ház, annyi szokás. Igaz ez a mondás a karácsonyra is, a vendégek ugyanis mind más és más hagyományokra, szokásokra emlékeznek vissza gyermekkorukból. Várkonyi Ágneséknél például édesanyja és egyik nagynénje közösen díszítették a fenyőfát, miközben a házban fügebor illata szállt, míg Juhász Tünde arra emlékszik, hogy ilyenkor későig ébren lehetett maradni és hallgatni a felnőttek beszélgetését. Juhász András meghatározó gyermekkori élménye, hogy az egyik karácsonyt nagyszüleinél töltötte, s nagypapája íróasztalánál játszhatott kisautóival, ahol egyébként nem lehetett. Dióssy Klári is megosztott egy személyes történetet: ő a konzum szaloncukrokat válogatta, s csak a rózsaszín csomagolásúakat bontotta ki, kóstolta meg.

A Csongrád megyei kormánymegbízott elárulta magáról, kutakodó gyerek volt, gyakran megleste a szekrényekbe elrejtett meglepetéseket. Arra is tisztán emlékszik, mennyire megtisztelő, ugyanakkor idegőrlő feladat volt, hogy szenteste napján neki kellett beszereznie az ajándékok egy részét. Elárulta, kisebbik lánya még mindig hisz a Mikulásban és a Jézuskában, a Télapónak rendszeresen készít ki vendégváró sütit és tejet, melyet másnap reggel le is ellenőriz, mennyi fogyott belőle. Juhász András úgy emlékszik vissza a karácsonyra, mint Jézus születésének ünnepére, amit gyermekfejjel még nem is értett, miért ők kapnak ajándékot valaki más születésnapján. Testvéreivel gyakran kutattak az ajándékok után, egyik alkalommal megtalálta azt a fából készült autópályát, melyet édesapja faragott neki. Gujdár Judithéknál nagyon fontosak a hagyományok. 36 éve mindig ugyanott tartják a karácsonyt, csak a családi fotók emlékezetnek az idő múlására, hiszen a gyerekek évről évre nagyobbak. A fa körül, ahol szintén mindenkinek megvan a pontos helye, eléneklik a Mennyből az angyalt, ajándékbontásra szintén évtizedek óta ugyanaz a csengő hívja a családot. Várkonyi Ágnes egy időben próbált előre látó lenni és már augusztusban beszerezni az ajándékokat, három unoka mellett már igyekszik hasznos meglepetéssekkel készülni. Megjegyezte ugyanakkor, milyen nyomasztó tud lenni az adventi készülődés azok számára, akik túlhajszolják magukat karácsony közeledtével. A túl sok stressz esetenként akár depresszióssá is teheti a készülődést. Juhász Tündéék szenteste istentiszteletre járnak, előtte pedig a lakás és a fa jó előre történő feldíszítésével hangolódnak az ünnepekre. Mint mondta, az ajándékozásban igyekszik mértékletességet tartani, még úgy is, hogy kisebbik lánya, a fontossági sorrendet meghatározva, komplett fényképes listát állít össze kívánságairól. Mivel a lányok református egyházi iskolában tanulnak, az ünnepek alatt verses-dalos esttel lépnek fel az intézményben. A református esperes elmondta, az ő családjukban a karácsonyfa beszerzése az ő feladata, arra azonban már nem vállalkozik, hogy édesapja díjnyertes halászleve után ő is megpróbálkozzon hasonló készítésével. Számára a karácsonyi ünnepek mindig a munkáról szólnak, szenteste egy, karácsony első napján pedig három istentiszteletet is tart. Hagyomány a családjukban azonban, hogy a Nyilas Misi-akcióhoz kapcsolódóan évi 400-500 doboz ajándékcsomagot állítanak össze a határon innen és túl hátrányos helyzetben élő gyermekek számára.

A jótékonykodás a gyermekorvos családjában is fontos, 12 éves unokája maga készíti össze kinőtt játékaiból a karácsonyi meglepetéscsomagot. Juhász Tünde lányai is adakoznak, hamar megtanulták, hogy adni nemcsak jó, hanem szükséges is. Ő maga az Ágota karácsonyon szokta meglepni a gyerekeket, amikor is a kormányhivatal dolgozói között gyűjtött ajándékok átadása mellett mesét olvas fel az alapítvánnyal kapcsolatban álló gyerekeknek. A karácsonyi menüsor elkészítésében volt a legkevésbé nagy az egyetértés a vendégek között. Arról már szó volt, hogy az esperes családjában a halászlé vendéglőből jön, Gujdár Judithéknál viszont a vacsora milyensége szent dolog. Várkonyiéknál is más csinálja a halászlevet, legtöbbször két lánya felel a szentestei vacsoráért, leszámítva a mézes süteményeket. Juhász Tünde velük szemben a teljes menüsor összeállítását másra bízza azért, hogy édesanyjának ne kelljen ezzel vesződnie, másrészt minél több időt tölthessen a családdal. Az est végén Juhász András egy elgondolkodtató képpel bocsátotta útjukra a vendégeket: szerinte az ünnepi készülődésben nem szabad olyanokká válnunk, mint a kirakatok műfenyői alatt található üres ajándékdobozok. Fontos, hogy az ember a test, lélek és szellem egységét képviselje, s a szűk család felé forduljon.