"Nagylány akart lenni" az a 13 éves, akit szexuálisan bántalmaztak

Szomorú aktualitást adott a csütörtöki tárgyalásnak, hogy éppen aznap tartották a szexuális erőszak gyermekáldozatainak világnapját. Több mint egy éve történt, hogy egy gondozásra és gyógyszeres kezelésre szoruló férfi egy akkor 13 éves kislányt molesztált a szegedi vadaspark mellett kihalt területen. Az értelmi sérült vádlott a neki kijutó jogokat is nehezen értette meg, szeptemberben azonban folytatódik a tárgyalás.

Gondviselője kísérte a Szegedi Járásbíróságra azt a szegedi vádlottat, akinek szexuális erőszakról szóló büntetőügye csütörtökön vette kezdetét. A 13 éves kislány zaklatásával vádolt férfi egy női ügyésszel találta szemben magát csütörtökön kora reggel a Széchenyi téri épület második emeleti tárgyalótermében, ahol egyébként láthatóan zavartan viselkedett, a jogait ismertető bírói összefoglalót sem sikerült helyben tökéletesen megértetni vele. Bár a tárgyalás nem zárt ajtók mögött zajlott, kép- és hangfelvétel nem készülhetett a teremben, csak jegyzeteket készíthetett a sajtó. Mivel két tanút is meghallgatott a bíróság, az ügyésznő gyorsan ismertette a vádiratot, mely szerint 2014 május elején 7 óra tájban a szegedi Szél utcában a vádlott, T. Tibor erőszakkal kényszerített egy 13 éves kislányt, hogy a vadaspark melletti terület egyik eldugott bukszusában simogassa a nemi szervét, hogy ő is benyúlhasson a lány pólója alá és bugyijába, engedje meg neki, hogy fogdossa a mellét, puszilgassa a száját és az arcát. A helyszínről hazafelé tartva a kislány családjának egyik közeli ismerőse talált rájuk, viselkedésük pedig azonnal gyanút keltett benne. A tanú értesítette a lány nagybátyját és édesanyját, akik végül szóltak a rendőröknek, azonban a férfi addigra biciklijével elmenekült. Igen ám, de a kerékpár kormányán maradt a kislány barna színű iskolatáskája, amit később postai úton juttatott vissza tulajdonosának az erőszakoskodó. A hatóságok először rossz nyomon indultak el, így nem találták meg a férfit, a tanú azonban néhány nappal az eset után rajtaütött, amint a házából tolja ki a kerékpárját. Megállította, hívta a rendőröket, akik előállították. Az ügyész szavaiból kiderült, a vádlott egy közepes fokú értelmi sérült férfi, aki most először áll ilyen üggyel a bíróság előtt. Az értelmi sérült férfi viselkedészavaros, gyógyszeres kezelésre szorul. Gondviselője azt mondta, több napszakban is szedi a pirulákat, többek között az idegeire is, ami miatt tompa - ez látszódott rajta a tárgyalás napján is. Vallomást ugyan nem kívánt tenni - ahogyan eddig egyetlen rendőrségi kihallgatás alkalmával sem - az ellene felhozott vádakat viszont továbbra is tagadta. Utána már a tanúk meghallgatása következett. Elsőként B. Gyulát, a család régi ismerősét hívták be, aki egy éven át segítette a kislány rákos édesapját azzal, hogy megvette a kezeléséhez szükséges gyógyszereket. Mivel neki is 5 gyereke van, a családfő halálát követően nagyobb figyelmet fordított a kislányra: ha találkoztak az utcán mindig érdeklődött felőle. Mivel az eset már több mint egy éve történt, felmerültek olyan részletek, amelyekre nem emlékezett kristálytisztán a tanú, ezért a bíró a korábbi vallomások felolvasása után tudta csak rendbe tenni az eseményeket. Ugyanez ütközött ki a kislány édesanyjának meghallgatása alatt is, utóbbi azonban többször ellentmondásba keveredett önmagával. A következő fontos részletekre nem sikerült egyértelmű választ adni:

Az akkor 13 éves lány egyébként jelenleg is speciális iskolába jár, értelmi képességei szerint egy 7-8 éves gyerek szintjén áll. Az édesanyja szerint nincs probléma a magatartásával: nem lógja el az iskolai órákat, nem jellemző rá a hazudozás, bár azt azért megjelezte, mivel túl szigorúan fogja a lányát, olykor nehezen nyílik meg neki. Ennek tudta be azt is, hogy eleinte senkinek sem mert beszélni arról, mi is történt azon a bizonyos szerda reggeli napon, később azonban részletesen ecsetelte (mint azt a vádirat ismertetése alatt megírtuk) a szexuális zaklatás körülményeit. Lányának a tavaly májusi esetet azóta sikerült feldolgoznia, közel két hónapon át viszont egy ágyban aludtak és külön kérte, hogy bárhová megy, valaki mindig kísérje el. Ahogy az édesanya fogalmazott, a kislány viselkedése a családfő elveszítését követően részben megváltozott:

Nem csavargott, inkább a közeli rokonokat szerette volna többször látni, öltözködése azonban felnőttesebb lett. Amin a bíró is megrökönyödött, hogy az első vallomások rögzítése után már nem faggatózott tovább az anya, hagyta, hogy minden menjen a saját medrében. A vádlott egyetlen esetben sem élt a kérdezés lehetőségével, nem tett kiegészítést és nem is ellenkezett az elhangzottakkal. A kétórás tárgyalás ítélet nélkül zárult, a bíró ugyanis elrendelte a szóban forgó nagybácsi meghallgatását, és a pszichológust is bekérette szeptember 17-re. Amikor vége lett a tárgyalásnak a folyosón már senki sem ült: a kislány (akinek nem is kellett volna megjelennie), az édesanyja és B. Gyula is hazamehetett. Szomorú aktualitást ad a dolognak, hogy éppen június 4-én tartották a szexuális erőszak gyermekáldozatainak világnapját.