Tanulható a boldogság – tennünk kell érte!

A boldogság tanulható és nem csak néhány igazán szerencsés ember kiváltsága – vallja Szabó Péter tréner. A motivációs előadó szerint lemondásokkal is jár az az igencsak hosszú út, ami a boldogsághoz vezet, de megéri tenni érte.

„A boldogság tanulható – s ez nem pusztán a tréningemnek a címe. Elég komoly gyerekkorom volt, számtalan viszontagságon mentem keresztül” – magyarázta a tréner.

Szabó Péter

huszonéves korában hajléktalan volt, utcán és lépcsőházakban élt, amihez egy mérhetetlen önutálat is párosult. Képtelen volt olyan helyre menni, ahol tükör volt. Innen jutott el odáig, hogy jól érzi magát a bőrében, és nem cserélne senkivel. Mint mondja, egy dologra mindenképp szükség van: kitartásra. Mindenki esetében más szintű az a programozás, amiért ő nem érzi jól magát a bőrében, így lehet, hogy egy vagy akár húsz év is kellhet az eredményhez. Az, hogy kinél mikor jelentkezik eredmény leginkább attól függ Szabó Péter szerint, hogy az illetővel mi minden történt gyermekkorában, s azok milyen mélyen vésődtek bele. Ezek a programok felnőttkorban is egyik pillanatról a másikra életre kelnek. „Attól függően, hogy mekkora szeretetben vagy szeretethiányban élt valaki gyerekként, értékesnek tartották-e a szülei, netán mennyit foglalkoztak vele és magukkal. Az egész hátterében az áll, hogy mennyi feltétel nélküli szeretetben volt része.” http://www.youtube.com/watch?&v=m7BhzOIFZvI Nem intelligencia kérdése az, hogy ki mennyire érzi magát jól a bőrében. Sok olyan diplomást ismer, aki megpróbál kifelé, a világnak bizonyítani. Az, hogy valaki mennyire tudja magát elfogadni vagy szeretni, semmi köze az intelligenciához vagy az anyagi helyzethez. „Ha az ember elfogadja, hogy igen, szoktam hülyeséget csinálni, vagy van rajtam pár pluszkiló, vagy nem olyan a hajam, attól még ugyanolyan jó vagyok” Szabó Péter portálunknak elmondta, a szüleink úgy nevelnek minket, ahogyan tőlük telik, ha például egy szülő tudná nem megverni a gyerekét, akkor nem tenné meg. Ezután ő marcangolja magát. Ha valaki bűntudatot kelt a gyerekében, vagy például azzal jön, hogy akkor szeretlek, ha ezt vagy azt megeszed, ez nem vezet jóra, sok felnőttkori táplálkozási zavar ahhoz köthető, hogy a szeretetet ehhez kötötték gyerekkorban. A tréner megjegyezte, felnőttkorban sokkal súlyosabbnak láthatunk bizonyos gyermekkori történéseket, mint amilyenek valójában voltak, csak a felelősségvállalás hiánya miatt ezekbe kapaszkodunk.

A változtatáshoz akarat és kitartás kell

Az emberek legnagyobb része nem hajlandó azért tenni, hogy jobb legyen az élete, nem változtat semmit. Ezek bizony lemondással és áldozathozatallal is járnak. A ma emberének az azonnali jutalom kell, például megjutalmazza magát egy sütivel, később persze bűntudata van, mert fogyni szeretne. Egyszerűen nincs felelősségvállalás a mai emberekben. Ha a mártírkodás olimpiai sportág lett volna, többszörös bajnok lennék – vallja be Szabó Péter, aki úgy látja, sok esetben az egyik legnagyobb előttünk álló akadály az önsajnálat. A tréner egy időben maga is az önsajnálatból próbált előnyt kovácsolni. Egy érdekes megközelítés segített neki ezt a kérdést a helyére rakni. Egy helyen azt olvasta, hogy ha igazán úgy érzed, hogy nehéz és nagyon összejöttek a dolgok, akkor menj be egy újságárushoz, vegyél egy napilapot, nézd meg az elhalálozási rovatot, és nézd meg, van-e aki cserélne veled.

S hogy mit ajánl Szabó Péter? A legfontosabb, ami a legnagyobb fájdalommal jár, és a legnagyobb hatással van az életünkre, nevezetesen, hogy a negatív emberekkel kerülni kell az érintkezést. Annak az embernek, akiben megszületik az elhatározás, hogy változtatni szeretne, biztosan van a környezetében olyan, aki ezt ellenzi, s tolja a negatív dolgokat rá. „Teljesen lecserélődött a baráti köröm, s ez annak köszönhető, hogy azt mondtam: én nem vagyok hajlandó.

Gandhinak

volt egy mondása, hogy nem engedem meg, hogy mocskos lábbal végiggázoljanak az elmémen” – fogalmazott. A trénert el is kerülik a negatív emberek, azt tapasztalja, nem bírják a pozitivizmusát. A másik rendkívül fontos dolognak az olvasást nevezte. Szerinte az olvasás az egyetlen olyan tevékenység, amellyel az ember támaszt kaphat nap nap után egy csodálatos embertől, aki olyan dologról írt, ami őt érdekli. Nem akar arra biztatni senkit, hogy olyan témakörben olvasson, ami nem érdekli, a lényeg, hogy szeresse. „Ez egyfajta áthuzalozása az agyunknak, ha ez megtörténik, akkor jó úton járunk” – jegyezte meg. Az emberi kapcsolatok ápolását is építőnek tartja, hiszen manapság sajnos hiányoznak az emberi beszélgetések, az, hogy tegyünk magunkért, pedig egymásnak adhatunk példát és inspirációt. „Az aranyközéputat kell megtalálni, olykor én is járok gyorsétterembe, néha azért érdemes berúgni is akár. A lényeg, amire érdemes odafigyelni, hogy a napi rutinban legyen nagyobb százalékban az, ami előre visz minket” – hangsúlyozta Szabó Péter. Külföldön is tart előadásokat, s azt tapasztalja, Ausztráliában vagy például Kanadában a pénzzel nincs gondjuk az embereknek, viszont ők sem tudják saját magukat elfogadni a tréner tapasztalatai szerint. „A pénz nem boldogít, ezt a szegények mondják, a gazdagok meg tudják. A kettő között óriási különbség van” – magyarázta. A legnagyobb gond, ha az emberek nem fogadják el saját magukat, hiszen a legtöbb időt mégiscsak saját társaságában tölti a legtöbb időt az ember.