Miért ébredünk olyan nehezen?

Alig van olyan ember, akinek ne lenne komoly kihívás időnként reggelente felébredni. Alig bírjuk kinyitni a szemünket, nehezen térünk magunkhoz, serkentőkkel próbáljuk gyorsítani a folyamatot. Pedig a nehéz ébredésről jórészt saját magunk tehetünk.

Az egyik legfontosabb ok, hogy túl tökéletes körülményeket teremtünk az alváshoz. Kényelmes ágy, ideális hőmérséklet, gondosan elsötétített szoba. Ezek valóban tökéletesebbé teszik éjszakai pihenésünket, de egyúttal az ébredést is akadályozzák. Hogy ezt megértsük, meg kell ismernünk a felébredés biológiai mechanizmusát. Akárcsak az éhséget, a lélegzetvételt vagy a szívverést, az alvást is az agyunk legkezdetlegesebb része szabályozza. A hipotalamuszban az idegsejtek egy kis csoportja a szuprakiazmatikus mag elnevezést kapta. Ez az emlősök biológiai órája. A két látóideg kereszteződésénél található. Az óra a szemünkön keresztül ellenőrzi, hogy nappal van-e vagy éjszaka, és ennek megfelelően küld vegyi jeleket az agy különböző részeinek. Ha leszáll a sötétség, megnöveli a melatonin hormon termelését, a napfény azonban leállítja, és helyette szerotonin halmozódik fel. Ennek a két hormonnak a következményeként álmosodunk el, és ébredünk fel nap mint nap. A körülbelüli biológiai éjfélt követően, vagyis olyan hajnali 3 óra felé a mellékvese elkezd kortizolt termelni. Ez működését és hatását tekintve a melatonin ellen dolgozik: célja, hogy a szervezetet felkészítse az ébredésre. Vagyis egy gondosan elsötétített szobában biológiai óránk nem kapja meg a szükséges fényingereket, hogy megkezdje ébresztésünket. A másik komoly gond, hogy életmódunk nem kedvez a pihentető alvásnak. Nem törődünk ezzel a biológiai szükséglettel, nem alkalmazkodunk saját igényeinkhez. Nem megfelelő időben fekszünk le, nem megfelelő időben kelünk. Nem elégítjük ki a szervezetünk alvásigényét. Az újszülöttek alvásigénye 14 óra, a 6-10 éveseké 10-11 óra. A tizenéveseknek napi 9 óra pihenésre lenne szüksége, a felnőttkorban az igény egyedi: 7-9 óra. Az alvásigény az életkor előrehaladtával csökken, idős embereknek akár öt óra is elég lehet. Ennél azonban vannak extrémebb példák is. Napóleon állítólag három és fél óra alvással beérte. Egy amerikai rádiós műsorvezetőnek csupán négyórányi volt a természetes szükséglete, ezért állandó éjszakásként dolgozott, és szabad volt az egész napja. Irigylésre méltó. De az átlagember gyakorlatilag sosem alszik eleget, vagy keveset alszik, vagy pedig többet a szükségesnél, hogy kompenzálja a kevés alvást. Pedig mindkettő egyformán rossz a szervezetnek, mindkettőnek hátrányai vannak. Az emberi test nem tolerálja sem a túl sok, sem a túl kevés alvást. Alapból mindkét esetben nehezebb az ébredés, de már bebizonyosodott, hogy hosszú távon mindkettő egészségtelen, károsan hat a szervezet működésére.

A 7,5 óránál kevesebb alvás 33 százalékkal növeli a szívroham és agyvérzés kockázatát a magas vérnyomásúaknál, állapították meg japán kutatók. Ugyancsak gyakoribb volt a szív- és érrendszeri incidens azoknál, akiknek éjszaka magasabb a vérnyomásuk. A magas vérnyomású idősebb pácienseknél a rövidebb alvásidő előrejelzi a szív- és érrendszeri betegségeket. Legújabb elméletek szerint az alváshiány elhízást is okozhat. A minőségi alvás hiányát sokszor a mennyiség növelésével próbáljuk kompenzálni. Ez is egészségi problémákat okozhat. A 8-10 óránál hosszabb alvás megnövelheti a stroke és a halálozás esélyét is. A túl sok alvás továbbá számos szövődménnyel járhat: fejfájást vagy hátfájást okozhat, hajlamosít a szívrohamra. A kutatások azt is hangsúlyozzák, hogy két további tényező, a depresszió és az alacsony társadalmi pozíció is összefüggést mutat a túlalvással. A rendszeres 9 óránál hosszabb alvást okozhatja alvási apnoé, amely akár légzési nehézségekkel is járhat, de oka lehet narkolepszia, vagy úgynevezett „nyugtalan lábak”-szindróma is. Amerikai kutatók azt találták, hogy akik kilenc óránál többet alszanak naponta, kétszer nagyobb eséllyel számíthatnak cukorbetegség kialakulására, mint hét órát alvó társaik. Ugyancsak emelkedett kockázat volt kimutatható azoknál, akik öt óránál kevesebbet alszanak. Mi a megoldás? Egyrészt meg kell tudnunk, mennyi a számunkra szükséges ideális alvásidő. Át kell programoznunk magunkat, hogy este akkor feküdjünk le, hogy az ébresztésig meglegyen a szükséges alvásidő. Ettől lehetőleg hétvégére se nagyon térjünk el. Ezzel csak az a probléma, hogy teljes mértékben ellenkezik megszokott életünkkel: munka, tévézés, buli, és egyebek. De azért próbáljunk törekedni az egyensúlyra.

Kovács „Tücsi” Mihály

,

a Galaktika tudományos szerkesztője