Törpe lajhármaki született a vadasparkban

Ha feltennénk a kérdést, hogy a vadaspark melyik lakója emlékeztet leginkább egy plüssmacira, feltétlenül a legifjabb törpe lajhármaki nyerne. A nemzetközi fajmegmentési program keretében tartott faj hosszú ideje nem szaporodott sikeresen az állatkertben, így a park dolgozói nagyon örültek a jövevénynek.

Az apa régi lakója a vadasparknak, 2005-ben érkezett Bristolból, párja, Malaga 2011-ben Spanyolországból. Első összeszoktatásuk kevésbé sikeredett romantikusra, mint azt vártuk, a hím harciasan fogadta új párját. Idővel azonban sikerült párba állniuk, és együttlétüknek immár meg is lett az eredménye, egészen pontosan 2012. december 9-én született meg az egyelőre ismeretlen nemű kicsinyük.

Napközben belassul

A törpe lajhármaki rendszertanilag félmajom, amely nem Madagaszkáron, hanem Délkelet-Ázsiában él, sajnos rohamosan fogyatkozó létszámban. A lajhármaki elnevezést napközben megfigyelhető rendkívül lassú mozgásáról kapta. Este viszont felgyorsul, és a napközbeni járásához képest sebesen haladva az ágak között rovarokra és kisebb gerincesekre vadászik, de szívesen fogyaszt gyümölcsöket is. Érdekessége a fajnak, hogy azon kevés emlősök egyike, amelynek a harapása mérgező. A szájában nincsenek méregmirigyek, hanem a könyökén található bőrmirigyének váladékával keni be fogait, amely ugyan nem halálos az emberre, de a harapásával okozott seb fájdalmasabb és nehezebben gyógyul. A lajhármakik vesztét az élőhely pusztulása mellett az okozza, hogy a helyiek hite szerint a húsának gyógyereje van. A laoszi, kambodzsai és vietnámi piacokon százával árulják őket, plüssmaci kinézetük miatt nemcsak fogyasztási célból, hanem keresett házi kedvencnek is. Amíg a veszélyeztetett állatok kereskedelmét nem szabályozta nemzetközi egyezmény (CITES), addig Európába és Észak-Amerikába rengeteg lajhármakit exportáltak. Sőt, hajdan a Vietnámban dolgozó magyarok is szép számmal hoztak haza ilyen állatokat, itthon eladva őket. Persze, mondani sem kell, ezek az állatok nem házi kedvencnek valók, hasonlóan a többi főemlőshöz. A természetben jelenleg nem ismert a törpe lajhármakik pontos száma, csak az, hogy több régióban rohamosan csökken. Sőt, néhol már el is tűntek ezek a régen gyakori félmajmok. A törpe lajhármaki európai fajmegmentési programja körülbelül 100 egyed tartását és szaporítását koordinálja. A nehézséget ezen faj esetében a viszonylag magas újszülöttkori halandóság, valamint néhány alapító vérvonal túlreprezentáltsága jelenti. Az utóbbi azt jelenti, hogy egyes vérvonalak jobb szaporítási eredményei oda vezethetnek, hogy az állatkerti állomány genetikai változatossága csökken, így megnő a beltenyészetség kialakulásának veszélye. A programot vezető koordinátor egyik feladata az, hogy a szaporítási munka irányításával elkerülje ezt a veszélyt. A Szegedi Vadaspark régóta tartja ezt a fajt, azonban a jelenlegi helyen, északi mókuscickányokkal együtt 2009 óta látható a tavaly korszerűsített Ázsia-házban. Napközben a mókuscickányok aktívak, míg este a lajhármakik. Ekkor, a nappali, valóban lajhárszerű mozgást feledve elevenednek meg ezek a plüssmacik, és járják útjukat a számukra nem látható vörös fénnyel megvilágított kifutóban. A látogatók a nyári esti rendezvényeket meglátogatva leshetik meg a lajhármakik mozgalmas éjszakai életét.