Négy kis pingvin, négy kis aguti a Szegedi Vadasparkban
Négy fiatal pápaszemes pingvin érkezett a Szegedi Vadasparkba a napokban, valamint ugyancsak négy arany aguti születésének is örülhettek a gondozók.
Két különböző állat, két különböző eredet, de megvan az oka annak, hogy mégis egy hírbe kerülnek. Ugyanis mindkét faj esetében új egyedekkel gazdagodott a vadasparki gyűjtemény. Míg 4 fiatal, idei születésű pápaszemes pingvin autóval érkezett, addig 4 arany aguti a dél-amerikai majmokkal közös kifutóban született. Lassan egy év telt el azóta, hogy első ízben fogadtak pápaszemes pingvineket, melyek tartásukat tekintve teljesen új állatcsoportnak tekinthetők. Az azóta eltelt időszakban a vadaspark dolgozói kitanulták gondozásukat, megfelelő tapasztalatokat szereztek ahhoz, hogy növelhessék a csapatlétszámot. Sajnos időközben veszteség is érte az állományt, egy egyed rögtön az érkezés után pusztult el magával hozott betegségben, és nyáron a madármalária (amelyre az északi féltekén élő madarak immunisak, a déliek nem) is elvitt egy pingvint. A betegség terjedését meg tudták állítani, és a gyógyszeres kezelésnek köszönhetően egészséges maradt a csapat. Azóta már megfelelően alkalmazzák a prevenciós eljárásokat, így remélhetőleg több állat nem betegedik meg. A pingvincsapat fiókái is elnyerték felnőttkori színezetüket, és kialakultak a csapatban a párok, amelyek remélhetőleg idővel tojásrakásba kezdenek. Szeptember elején tehát 4 újabb pingvin érkezett, ezúttal nem Németországból, hanem Franciaországból. A fajmegmentési program vezetője négy idei születésű madarat jelölt ki a vadaspark számára. A még ismeretlen nemű madarakat egyelőre a házban tartják, külön etetik őket, majd idővel kezdik az összeszoktatásukat a csapat többi tagjával. A négy fiatal pingvin közül hármat Franciaországban gondozók neveltek fel, ami meg is látszik szelíd viselkedésükön. Sőt, egyikük kifejezetten szereti a simogatást!
Az arany agutik jól szaporodnak a vadasparkban, talán ezért sem jelent akkora szenzációt egy-egy újabb születése. Pedig viselkedésük és sajátságaik miatt megérdemelnék a nagyobb figyelmet. Az, hogy a vadasparki kifutójukat pókmajmokkal és mókusmajmokkal osztják meg, nem véletlenszerű, a természetben is megszokott ez a társulás. A kis rágcsáló, amely a tengerimalacok és a kapibarák rokona, nem tud fára mászni, viszont a magasban termő termések jelentik a fő táplálékát. A majmok híresek pazarló viselkedésükről, ahogy válogatják a jobb falatokat, rengeteg termést lehullajtanak a földre. Az agutik erre várnak, és összegyűjtik a „hulladékot”. Az egyik legkeményebb fogazattal rendelkeznek az állatvilágban, még a híresen kemény brazíliai dióval is megbirkóznak (erre csak egyes arafajok képesek még).
