Három apró sakálkölyköt mentettek meg a Szegedi Vadaspark gondozói. A kicsiket Kelebia közelében találták elhagyatottan, a trópusi ház közelében a látogatók is megtekinthetik őket.
Április 22-én négy, alig pár napos kis sakál érkezett a vadasparkba, egy kék lavórban. A még gyámoltalan kölyköket vadászok találták Kelebia közelében. Bár ilyen fiatalon még túl nagy reményünk nem lehetett a mesterséges, állatkerti szakszóval „kézben való” felnevelésükre, az állatkert gondozónőjének sikerült a bravúr: négyből hárman élve maradtak, sőt, ma már láthatók az egészségesen felcseperedett kölykök. Az aranysakál hajdan éppúgy gyakori hazai ragadozónk volt, mint a farkas. „Nádi farkasként” emlegették a nagyobb rokonánál ugyan kisebb méretű, de a jószágra éppúgy veszélyes kutyaféle ragadozót. Óriási területen, a Balkántól Indiáig elterjedt a faj, de megtalálható Észak- és Kelet-Afrikában is. Bár a XX. században egy időre kipusztult, 15-20 éve újra megjelent hazánkban. Feltehetően a globális felmelegedés, az akkori háborús viszonyok a délszláv államokban, valamint az gyorsította fel a sakálok terjedését, hogy Magyarország déli részén, főleg Somogy megyében számos mezőgazdasági művelés alatt álló terület maradt parlagon. Ma már egyre gyakoribb, nem csak Délnyugat-Magyarországon, hanem attól északra és keletre is. A sakálok elsősorban kisebb emlősökkel táplálkoznak, de szintén veszélyesek az őzekre, a szarvasborjakra és a vaddisznó malacokra. Előfordul, hogy háziállatokat is zsákmányolnak. A kis sakálok jelenleg egy számukra átalakított, addig üresen álló kifutóban láthatók, a trópusi háztól nem messze. Ők már állatkerti állatok maradnak, a terveink szerint a vadaspark 2010-ben épült sakálkifutóját fogják lakni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.