Arcfestés és grátiszban lufi – mert aki nem szereti az arcpingálást, annál nyerő a lufi. Roland bohóc lesi a gyerekek kívánságát, majd léggömb, hajtás, és kész a virág vagy a kutya. Egy fiatalemberről, aki gyermeki szívvel csal mosolyt a kicsik arcára.
„Dinót? Hát dinót nem tudok…” A bohóc mentegetőzik. Rengeteg dolgot tud, kérj mást, kispajtás, kérlek, fél perc alatt szíven ülő kismackó, bojtos farkú ebecske, vagy szép virág születik. „Szeged és környékén az a probléma, hogy inkább elhívják Pestről a
Ricsi
Bohócot. Pedig mi is azt, sőt, még jobbat tudunk nyújtani, mint a fővárosiak, csak sokkal olcsóbban. Rengeteg bölcsődébe hívnak minket Szegeden, ennek mindig nagyon örülünk, sok gyereknek csalunk mosolyt az arcára” – mesélte a Partfürdőn
Roland
bohóc a Pepi Bohóc és Társaitól, akivel a halászléfesztiválon találkoztunk.
Az egész jótékonysági alapon indult, és mostmár bármit elvállalnak, külön műsoruk is van, no meg arcfestés és csillámtetoválás. Télapó, krampusz, angyal – teljes a repertoár. Poénok és zenés számok, de főleg a gyerekek bevonása a lényeg. „Tőlünk a gyerekek nem mehetnek el ajándék nélkül” – így a nevettető. Roland a lufihajtogatást először az internetről tanulta meg, illetve más bohócoktól lesett el trükköket. „Tíz évvel ezelőtt az egyik emberünk beteg lett, és nem tudott beugrani, és nevelőapukám akkor rám mutatott – én fogom helyettesíteni. Azóta tart a szerelem…” – mondta a bohóc.
„Örök gyerek vagyok, sose szeretnék felnőni. Le tudok menni az ő szintjükre, és velük játszani – hibátlanul. Ez az életformám, ez éltet. Ha ez nem lenne, mit csinálnék? Menjek az utcán, mint egyes emberek, és bosszankodjam a szürke a hétköznapokon, hogy már megint hétfő van? Nem! Megint hétfő, de tudom, hogy szombaton megyek a gyerekekhez egy szülinapra” – ecsetelte Roland. A jótékonysági rendezvényeket szereti a leginkább, mikor szívét-lelkét ingyen adhatja oda a szükséget szenvedőknek. „Nagyon kemények ezek a helyzetek. Az első ilyen fellépésem a süket gyerekeknél volt. Az a kulcs, hogy nem azt kell nézned, hogy ő sérült: úgy kell kezelni, mint minden más gyereket – ő akkor érzi jól magát” – árulta el a bohóc.
Frázisszerű kérdés, de azért feltettem, mi történik olyankor, ha a bohóc szomorú… „Ránézek nevelőapukámra, látom, hogy neki sincs jó kedve, de kilépünk a színpadra. Az egy teljesen más világ. Átlépsz a deszkákra, és onnantól kezdve megszűnik az, hogy nincs befizetve a számla, hogy összevesztél a pároddal – ott csak az a lényeg, hogy a gyereknek mosolyt lássak az arcán, én jól érezzem magam, és ők is jól érezzék magukat” – magyarázta Roland. Nyáron nagyon meleg, télen viszont alá kell öltözni – ilyen a bohócruha. S hogy miről álmodik a bohóc? Szeretnének találni még olyan embereket, akik mindarra képesek, amire ők. „Nehéz. Erre születni kell. Nálunk ráadásul nem elég, hogy ha valaki egy területhez ért, kompletten mindenhez kell érteni” – összegez Roland.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.