Bulvár

„Örökgyerek” lufihajtogató

„Örökgyerek” lufihajtogató

2011. szeptember 27., kedd
„Örökgyerek” lufihajtogató

Csak a gyerekmosoly számít

Arcfestés és grátiszban lufi – mert aki nem szereti az arcpingálást, annál nyerő a lufi. Roland bohóc lesi a gyerekek kívánságát, majd léggömb, hajtás, és kész a virág vagy a kutya. Egy fiatalemberről, aki gyermeki szívvel csal mosolyt a kicsik arcára.

„Dinót? Hát dinót nem tudok…” A bohóc mentegetőzik. Rengeteg dolgot tud, kérj mást, kispajtás, kérlek, fél perc alatt szíven ülő kismackó, bojtos farkú ebecske, vagy szép virág születik. „Szeged és környékén az a probléma, hogy inkább elhívják Pestről a

Ricsi

Bohócot. Pedig mi is azt, sőt, még jobbat tudunk nyújtani, mint a fővárosiak, csak sokkal olcsóbban. Rengeteg bölcsődébe hívnak minket Szegeden, ennek mindig nagyon örülünk, sok gyereknek csalunk mosolyt az arcára” – mesélte a Partfürdőn

Roland

bohóc a Pepi Bohóc és Társaitól, akivel a halászléfesztiválon találkoztunk.

Te leszel a bohóc

Az egész jótékonysági alapon indult, és mostmár bármit elvállalnak, külön műsoruk is van, no meg arcfestés és csillámtetoválás. Télapó, krampusz, angyal – teljes a repertoár. Poénok és zenés számok, de főleg a gyerekek bevonása a lényeg. „Tőlünk a gyerekek nem mehetnek el ajándék nélkül” – így a nevettető. Roland a lufihajtogatást először az internetről tanulta meg, illetve más bohócoktól lesett el trükköket. „Tíz évvel ezelőtt az egyik emberünk beteg lett, és nem tudott beugrani, és nevelőapukám akkor rám mutatott – én fogom helyettesíteni. Azóta tart a szerelem…” – mondta a bohóc.

Ma hétfő, de majd szombaton…

„Örök gyerek vagyok, sose szeretnék felnőni. Le tudok menni az ő szintjükre, és velük játszani – hibátlanul. Ez az életformám, ez éltet. Ha ez nem lenne, mit csinálnék? Menjek az utcán, mint egyes emberek, és bosszankodjam a szürke a hétköznapokon, hogy már megint hétfő van? Nem! Megint hétfő, de tudom, hogy szombaton megyek a gyerekekhez egy szülinapra” – ecsetelte Roland. A jótékonysági rendezvényeket szereti a leginkább, mikor szívét-lelkét ingyen adhatja oda a szükséget szenvedőknek. „Nagyon kemények ezek a helyzetek. Az első ilyen fellépésem a süket gyerekeknél volt. Az a kulcs, hogy nem azt kell nézned, hogy ő sérült: úgy kell kezelni, mint minden más gyereket – ő akkor érzi jól magát” – árulta el a bohóc.

Amire születni kell

Frázisszerű kérdés, de azért feltettem, mi történik olyankor, ha a bohóc szomorú… „Ránézek nevelőapukámra, látom, hogy neki sincs jó kedve, de kilépünk a színpadra. Az egy teljesen más világ. Átlépsz a deszkákra, és onnantól kezdve megszűnik az, hogy nincs befizetve a számla, hogy összevesztél a pároddal – ott csak az a lényeg, hogy a gyereknek mosolyt lássak az arcán, én jól érezzem magam, és ők is jól érezzék magukat” – magyarázta Roland. Nyáron nagyon meleg, télen viszont alá kell öltözni – ilyen a bohócruha. S hogy miről álmodik a bohóc? Szeretnének találni még olyan embereket, akik mindarra képesek, amire ők. „Nehéz. Erre születni kell. Nálunk ráadásul nem elég, hogy ha valaki egy területhez ért, kompletten mindenhez kell érteni” – összegez Roland.

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.