...avagy Rózsa Sándor és Juliska, no meg egy fészekalja kölökgólya
Még április elején „gyütt mög” az alsóvárosi komfortos fészekhez Rózsa Sándor és élete párja Juliska. A rendrakást, majd a rövid, de annál eredményesebb gólyanászt követően azonmód kotlásba is fogtak, hiszen mindketten kivették részüket a négy tojás melegentartásában. A hónap végén már ki is keltek az apró kelepek, s a pár éjt nappallá téve igyekezett az apró, ám annál gyorsabban növekvő csőröket kishallal, békával, a mező rovarvilágával jóllakatni. A cseperedő gólyaapróságok nem sok szabadidőt hagytak Sándoréknak, hiszen Soma, Mari, Rita és Tamáska a reggeli ébredést követően egyre türelmetlenebbül követelték a mindennapi betevőt. A fészekaljnyi – pontosabban jelen esetben fészek tetőnyi – apróságra azért fél szemmel mindig vigyáz valamelyikük, nehogy a nagy igyekezetben a kelleténél hamarabb hagyják el a szülői ághalmazt. Az idő is kellemes, bár kedd reggel, talán a pünkösdi hosszú hétvége miatt is, kissé nehezen keltek fel az ifjak. Míg Juliska Sándort várta haza a mezőről, és apró-cseprő házi-, azaz fészekmunkával múlatta az időt, addig a gyerekek egymáshoz bújva ébredeztek.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.