Szegedi gyárak: Az élelmiszeripar szárnyalása + VIDEÓ, FOTÓK
3. rész
Az élelmiszeripar szárnyalása: a Pick Szalámigyár
A város legnevesebb élelmiszeripari üzeme a Pick Szalámigyár a II. világháború utáni időszakban tett szert világhírnévre. 1947-ben még 60-70 munkással dolgozó kisüzem létszáma 1949-re megközelítette a 300 főt. A szalámigyár Szeged élelmiszeriparának legsikeresebb vállalataként nagy utat tett meg a lényegében kisipari szalámigyártástól a legkorszerűbb gyártósorokon évszázados recept szerint folytatott tömegtermelésig. A Pick szalámi, mint a város emblematikus terméke ismert lett számos országban, köztük a legigényesebb külföldi piacokon is keresett termékké vált.Tömegtermelés egy manufaktúrában: a konzervgyár
A térség zöldség és gyümölcstermelése megfelelő hátteret jelentett a konzervgyártás kialakulásához. A gyár az üzemelés tekintetében lényegesen jobban állt a szegedi vállalatok többségénél, ahol a termelés vontatottan folyt. Konzervált paradicsomot, pritamint és szárított hagymát sőt még nyúlpástétomot is exportáltak Nyugat-Európába. Az eredetileg nem konzervgyárnak épült kisüzemet hatalmas gyárrá fejlesztették a téglagyári bányagödrök közé szorított területen. A folyamatosan épülő termelő csarnokokat nem technológiai sorrendben helyezték el, hanem mindig oda, ahol éppen helyet találtak. A gyártelep állandó átépítés alatt állt, nem rendelkezett nagyságrendjének megfelelő raktárakkal, út- és közműrendszerrel. A vállalat beruházások hiányában különféle újításokkal, saját erőből megoldható ésszerűsítésekkel próbálkozott. Eközben az 1950-es évek első felében a hazai konzervipar gyárai jelentős beruházásokhoz jutottak, de a Dél-Alföld – kiemelkedő zöldség- és gyümölcstermelési lehetőségei ellenére – és a szegedi gyár ebből nem részesült.A munkanélküliség megszűnése
Csak a híre maradt: A szegedi paprika-feldolgozás
A szegedi paprika a város országosan, sőt a határokon túl is nagy hírnévvel rendelkező terméke. A térségben termett fűszerpaprikát hosszú ideig kisipari módszerekkel, sok-sok kézi munkával, hagyományosan dolgozták fel. A felfűzött paprikát természetes úton füzérekben szárították, kézzel hasították, kierezték majd paprikamalmokban megőrölték. Az államosítások után, 1949-ben jelentős beruházásokba kezdtek a paprikafeldolgozó iparban. A gyártás erős idényszerűséget mutatott, szezonban 1200-an is dolgoztak a gyárban. A paprika-feldolgozás néhány hónapig tartott, utána álltak a gépek, és elküldték az idénymunkásokat. Az idényszerűség csökkentése érdekében a paprika természetes szárítása helyett mesterséges szárítást vezettek be. 1956-ban napi 20 tonna kapacitású szárító üzemet építettek, mely a paprika-feldolgozás befejeződését követően a nyári hónapokban kamillát, almát és zöldségféléket szárított.Összeállította: Illés Tibor
Konzervgyártás 1949
