Újabb Liszt-majombébi a Vadasparkban

Az elmúlt évben nem gyarapodott a Szegedi Vadaspark Liszt-majom csapata, de az állatkert egyik első idei újszülöttjeként napvilágra jött kismajom révén ismét újabb aprósággal sokasodtak.

A kis jövevénynél az első 1-2 hét kritikus, ekkor dől el, vajon életképes-e a kölyök, az anyja tudja-e szoptatni, a csapattársak segítenek-e felnevelésében, de úgy tűnik, ezen a sorsdöntő időszakon túl van, és szépen cseperedik. Nem könnyű lencsevégre kapni a kicsit, de a látogatók némi türelemmel és éles látással már most is megtekinthetik. A Liszt-majom nevét nem lisztfehér frizurájáról kapta, hanem a német tudósokat elbűvölő,

Liszt Ferenc

zeneszerzőére emlékeztető „hajviselete”. Akkoriban a tudomány nyelve a német volt, de a magyarok amúgy is büszkén vették volna át ezt az elnevezést, amely annak ellenére megmaradt, hogy a tudomány ma a kevésbé fantáziadús, angolból átvett gyapjasfejű tamarinként ismeri. Bár viszonylag nem ritka az állatkertekben, a Liszt-majom az egyik legveszélyeztetettebb főemlős. Élőhelyén, az észak-kolumbiai esőerdőkben a feltételezések szerint mindössze kétezer ivarérett egyede él, és számuk folyamatosan csökken. Szomorú tény, hogy a pusztulásokhoz nemcsak a hagyományos okok, mint az élőhely pusztulása és az illegális állatcsempészet, hanem maga a tudomány is hozzájárult a veszélyeztetetté válásukhoz. Az 1960-as és 1970-es években ugyanis tömegesen exportálták az Egyesült Államokba, ottani egészségügyi-gyógyszerészeti kutatóintézetekbe. A feltételezések szerint húsz-harmincezer egyed hagyta el így Kolumbiát, de ma már szigorú védelmet élveznek, a

Szegedi Vadaspark

is nemzetközi fajmegmentési program keretében tartja és szaporítja a kis majmocskákat.