Bulvár

Óriásteknősbébik a vadasparkban + FOTÓK

Óriásteknősbébik a vadasparkban + FOTÓK

2010. november 29., hétfő
Óriásteknősbébik a vadasparkban + FOTÓK
Közel egy éve sikerült a Vadasparkban egy sarkantyús teknős kikeltetése. Akkor egy saját készítésű keltetővel segítették világra a kis páncélost. A további próbálkozást már Németországból vásárolt modern hüllőtojás-inkubátorokkal végezték. A főpróba egy görög teknős kikeltetése volt a nyár folyamán, majd mind a két inkubátor megtelt sarkantyús teknős tojásokkal. A hőmérséklet beállítása, a páratartalom folyamatos ellenőrzése, illetve hosszú várakozás következett, és nem hiába. A türelem első gyümölcse a múlt héten kukucskált ki először a tojásból, majd több is követte. A létszám még nem végleges, mert a vadasparkban bíznak abban, hogy még számos tojásból fog kisteknős kikelni. A teknőstojások keltetésének legkritikusabb időszaka az, amíg eljut a tojás az anyaállat által ásott gödörből a keltetőig. A madártojásokkal szemben a hüllőtojásokat nem szabad forgatni, az ugyanis az embrió pusztulásához vezethet. A tojások a hőmérséklettől függően 90-100 nap alatt kelnek ki. A kis teknősöket egyelőre a folyamatosan visszahúzódó szikzacskójuk táplálja, majd később maguk is elkezdenek élelem után nézni: fűféléket, salátát és egyéb zöldségeket esznek. A sarkantyús teknős Afrika legnagyobb szárazföldi teknősfaja, egyben a legnagyobb szárazföldi, kontinensen élő teknős, csak néhány trópusi szigetekén élő faj nő nagyobbra nála. Páncélhossza akár 80 cm is lehet, súlya pedig 36-50 kg közötti. A hátpáncélja sárgástól a sötétbarnáig terjedő árnyalatú lehet, a haspáncélja rendszerint világosabb, csontszínű. A páncélon növekedési gyűrűk rajzolódnak ki, melyek az évek előrehaladtával egyre kontrasztosabb rajzolatúak lesznek. Bőre nagyon vastag, színe az aranysárgától a világosbarnáig terjed. A nevét a hátsó lábán lévő kinövésekről, a sarkantyúkról kapta, melyek szerepe nem ismert. A nemek nehezen megkülönböztethetőek, a hímeknek valamivel hosszabb és vastagabb a farkuk, valamint a haspáncéljuk homorúbb. A sarkantyús teknős kiválóan ás. Amikor az időjárás túl meleg vagy túl hideg lesz, a maguk ásta odújába húzódik vissza. A meleg elleni védekezésként a hátpáncélját sárral, mellső lábukat pedig a nyálával keni be. Elsősorban hajnalban és alkonyatkor aktív, reggelente pedig a napon sütkérezik, hogy teste felmelegedjen. Veszély esetén fejét behúzza páncéljába, mellső lábait pedig elé tartja, így védve azt. A párzás az év nagy részében, júniustól márciusig bármikor megtörténhet, de általában az esős évszak után, szeptember és november között zajlik. A hímek a párzási időszakban páncéljukkal lökdösik egymást, a győztes párosodhat a nősténnyel. A nőstény a tojásrakás előtt egyre kevesebbet táplálkozik, majd megfelelő helyet keres a tojásrakáshoz. Körülbelül 60 cm átmérőjű és 7–14 cm mély gödröt ás, ebbe rakja 15-30, néha ennél is több fehér, gömbölyű tojását, nagyjából három percenként egyet, végül betemeti a fészket. A sarkantyús teknősök viszonylag könnyen tarthatóak és szaporíthatóak fogságban. Az idős, termetes példányok kiválóan alkalmasak a látogatók érdeklődésének felkeltésére, ezáltal az élőhelyüket fenyegető veszélyekre és az illegális állatkereskedelemre való figyelemfelhívásra. Ernő, a Vadaspark legnagyobb páncélosa közel 80 kilogramm, amely tömeget 30-40 év alatt ért el. Őt sajnos külön kell tartanunk a fajtársaitól, hiszen a többi, kisebb méretű hímmel való versengése során képes széttörni a páncéljaikat.

Vadaspark - Teknősbéka ebéd
Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.