(N)évfordulós naptárunk segítségével kedves Olvasóink mindig tájékozottak lehetnek a „napi történelemből”.
304-ben ezen a napon halt meg Szent Flórián (születése ismeretlen, meghalt 304. május 4-én) a tűzoltók mai védőszentje.
Tradicionális katonai családból származott. A 3. század második felében élt, ekkor vette fel a keresztény hitet. Diocletianus császár uralma alatt, 303-ban újra kitört az egyházüldözés. Amikor Flórián tudomást szerzett arról, hogy az Enns-parti Laureacumban (ma: Lorch) fogságba ejtettek 40 keresztényt, a foglyok segítségére sietett. A városba érkezés előtt nyíltan megvallotta keresztény mivoltát, ezért elfogták és bíróság elé állították. Arra ítélték, hogy kővel a nyakában a folyóba dobják. Az ítéletet 304. május 4-én hajtották végre: az Enns hídjáról taszították le Flóriánt. Sírja felett templomot építettek, amelyet a bencések, majd a lateráni kanonok gondozott, mára híres kegyhely lett. Tisztelete főként Bajorországban, Ausztriában és Magyarországon terjedt el, mint árvizek és tűzvészek ellen védő szent. Hazánkban Szent Flórián alakja a XV. század végén vált közismertté. Magyarországi ábrázolásainak kezdete is erre az időszakra tehető, főként a német ajkú területeken. Flórián napját a tűzoltók ma is a személye előtti főhajtással tartják nyilván, hiszen az elkötelezett hivatástudat alapja a vállalt munkába vetett hit és a hagyományokhoz való ragaszkodás. 1785-ben ezen a napon halt meg tordasi és kálozi Sajnovics János (Tordas, 1733. május 12. – Buda, 1785. május 4.) a finnugor nyelvrokonság korai kutatója, nyelvész, matematikus és csillagász.A nemesi származású Sajnovics János, miután felvették a jezsuita rendbe, a rend előírásai szerint vagyonáról bátyja javára rendelkezett. 1758 és 1760 közt Hell Miksa, a bécsi udvari csillagda igazgatójának tanársegédje volt. Az első magyar kutató volt, aki megvetette nyelvünk rokonságának tudományos alapjait. Sajnovics nem volt nyelvész, jezsuita szerzetesként tagja volt annak az expedíciónak, amely 1769-ben a dán király kezdeményezésére, Hell Miksa vezetésével Észak-Norvégia partjainál, Vardő szigetén végzett méréseket és megfigyeléseket a Vénusz bolygó átvonulásáról a napkorong előtt. A tudósnak a mérések mellett az is a feladata volt, hogy tanulmányozza a szigeten élő lappok anyanyelvét. Sajnovics elsőként a két nyelv hangzásának, hanglejtésének hasonlóságára figyelt fel. Majd a nyelvek szókészlettani, hangtani és alaktani egyezéseit kutatta. Igaz, hogy a tudós munkáját inkább külföldön fogadták el, hazánkban értetlenül és nem kis ellenszenvvel szemlélték. 1980. május 4-én halt meg Josip Broz Tito (Kumrovec, 1892. május 7. – Ljubljana 1980. május 4.) a második világháborúban a jugoszláv partizánok vezére, majd a „második” Jugoszlávia (1943-1991) első számú vezetője volt 1980-ig.Horvát-szlovén paraszti család hetedik gyermekeként látta meg a napvilágot Josip Broz néven, a Tito nevet csak később vette fel. Jugoszlávia legjelentősebb politikusának tekinthetjük, korszakának megkérdőjelezhetetlen vezéregyénisége volt (a II. világháború végétől egészen haláláig). Jugoszláviában a tisztelet jeléül, egyben a II. világháborúra utalva Tito marsallként is emlegették. Nem sokkal a háború vége után kiállt a szovjet befolyás ellen, egyik atyja volt az el nem kötelezett országok mozgalmának. Titónak 1948 után a magyarok lojalitására volt szüksége az ellentétes szovjet blokk határán, továbbá a sajátos titóista, minden nemzetet és nemzetiséget kordában tartó politikában szerepe volt a vajdasági magyarságnak is. 1970 után Vajdaságban hivatalos lett a magyar nyelv, magyar nyelvű újságok indulhattak, az általános- és középiskolai oktatás részben magyar nyelven folyt. Vajdaságban az utcai feliratoktól kezdve a hivatalos dokumentumokig mindennek magyar nyelven is olvashatónak kellett lennie. A hadseregben nemzetiségre való tekintet nélkül bárki lehetett tiszt, így még magyarok is voltak közöttük. Tito szerette az eleganciát, jellegzetes uniformisokat és minőségi, drága öltönyöket viselt, drága szivarokat szívott, ideje nagy részét a városoktól távol eső luxusvillákban töltötte. Nem engedett magához senkit sem közel, a legközelebbi munkatársai is arról számoltak be, hogy szívélyes, de távolságtartó volt. Nem kedvezett családtagjainak sem, nem törekedett dinasztia kialakítására, fiait nem vonta be a politikába, nem egyengette karrierjüket. Jellemző rá, hogy a diktatúrát mérsékelt formában alkalmazta, nem tört ellenfelei életére, azzal is megelégedett, hogy kivonja őket a közéletből és elszigetelje őket.
