Van egy ünnep, mikor nem húznak fel zászlót, nem szól himnusz, s mégis, talán az emberiség alapjaihoz a legközelebb kerülhetünk: az édesanyákról emlékezünk meg. Virág, érintés, egy kedves ajándék elég-e, hogy kifejezzük azt a hálát, amit az érkezésünkért, a földi létünkét adnánk viszonzásul… Köszönjük meg vasárnap minden anyának a simogatást, a kedves szavakat, a törődést, a mesét, az ölelést, a biztonságot, a letörölt könnyeket, a feddést épp a legjobbkor, a csókot a piros arcra, a takarót, ahogy a vállunkra borítja, a félelmet miértünk, az álmatlan éjszakákat, a gyógyítást és a táplálékot, úgy a testnek, mint a léleknek. Köszönjük az imákat!