(N)évfordulós naptárunk segítségével kedves Olvasóink mindig tájékozottak lehetnek a „napi történelemből”. Április 3-án ezúttal gróf Teleki Pál miniszterelnök öngyilkosságáról, a híres vadnyugati bandita, Jesse James meggyilkolásáról és Czeizel Endre orvos-genetikus születéséről emlékezünk meg.
1882-ben ezen a napon lőtte fejbe egy bandatársa Jesse Jamest (Clay County, Missouri, 1847. szeptember 5. – St. Joseph, Missouri, 1882. április 3.) a vadnyugat egyik leghírhedtebb banditáját.Jesse James az amerikai polgárháborúban esett át a tűzkeresztségen, amikor 17 évesen beállt egy szabadcsapatba, testvérével Freddel és a Younger-fivérekkel. A déliekkel szimpatizáló egység nem riadt vissza a gyilkosságoktól, vonat- és bankrablásoktól, valamint zsarolásoktól sem. A háború végén a szövetségi erők hajtóvadászatot indítottak ellenük a polgárháborúban elkövetett bűntettek miatt. A vonat- és bankrablásokban alkalmanként tíz- néha százezres nagyságrendnyi dollárt zsákmányoltak. A hatóságok tehetetlenségét látva, a bankárok és vasúttársaságok felbérelték a Pinkerton Ügynökséget, hogy kerítse kézre Jesse James-t és embereit. A lakosság néhol hősként kezelte, ezzel szemben Jesse a legcsekélyebb értelemben sem volt az. Rablásai során több embert megölt, nemcsak rendőri személyeket, hanem civileket is, mert szemtanúk voltak. Ismert, hogy minden bankrablásnál a pénztárosokat egyszerűen merő szórakozásból agyonlőtte, arra hivatkozva, hogy egy gyűlölt jenki tisztre emlékezteti valamennyi. Jesse James fejére hatalmas vérdíjat tűztek ki. Az egyik embere, megegyezett a hatóságokkal, hogy büntetlenségért és a 10 ezer dolláros vérdíjért végez Jesse James-szel. Napokig várt a megfelelő alkalomra, hogy a bandavezér fegyvertelen legyen, majd egyik reggel hátulról fejbe lőtte. Jesse James személyéhez már életében is sok legendás történet fűződött. Halála után ezek száma megsokszorozódott. A vadnyugati balladákon és színes ponyvaregényeken kívül számtalan mozifilm is megörökíti élettörténetét. Érdemes megemlíteni, hogy ezek közül az első 1921-ben készült, és a híres bandita szerepét fia, ifjabb Jesse James játszotta. 1935-ben ezen a napon született Czeizel Endre (Budapest, 1935. április 3. – ) orvos-genetikus, az orvostudományok akadémiai doktora. Orvosi tanulmányait a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen végezte. 1959-től az Országos Közegészségügyi Intézetben a Humángenetikai és Teratológiai Osztály munkatársa lett. A János Kórházban a szülészeti osztály családtervezési tanácsadója, majd 1973-tól főorvosként vezette a humángenetikai és teratológiai laboratóriumot. Ekkor lett a WHO központ igazgatója is. 1973 óta végez genetikai tanácsadást. Kutatásai kiemelkedő témája az öröklődés, a genetikai ártalmak, a veleszületett adottságok vizsgálata, valamint az epidemiológia. Kiemelkedő szerepet vállalt a genetikai ismeretterjesztésben is. Hat televíziós sorozat szerkesztő-műsorezetője volt. 1996-98-ig volt a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet főigazgatója. Létrehozta a veleszületett rendellenességek országos nyilvántartását, bevezette a genetikai tanácsadás szervezett módszerét, elsőként írta le számos veleszületett rendellenesség előfordulási sajátosságait, kidolgozta az optimális családtervezési modellt. Ma is az egészségmegőrző és genetikai tanácsadás népszerűsítője. 1997-ben perbe fogták Gáti Mariann és társai magyar–amerikai örökbefogadási bűnügyében és pénzbüntetéssel sújtották. 1941-ben e napon hunyt el széki gróf Teleki Pál (római szent birodalmi gróf) (Budapest, 1879. november 1. – Budapest, Várnegyed, 1941. április 3.) miniszterelnök, földrajztudós, egyetemi tanár, erdélyi földbirtokos, politikus, tiszteletbeli főcserkész, az MTA tagja. 1904-től szolgabíróként tevékenykedett Szatmárban, ahol a szatmári nagysomkúti választókerület országgyűlési képviselővé választotta. 1906 március-áprilisban nagy nyugati utat tett, 1907-ben Szudánban, majd Európában járt tanulmányúton. 1910-1923 között a Földrajzi Társaság főtitkára volt. 1918 őszétől a párizsi békekonferenciára többekkel elkészítette a Magyar Királyság etnikai térképét, majd a híres vörös térképet, amelyen a magyar nemzetiséget vörössel jelölte (carte rouge). 1920. július 25-én Horthy Miklós kormányzó kinevezte miniszterelnökké. Emellett ő volt a nemzeti kisebbségek tárca nélküli minisztere és ő vezette a külügyi tárcát is. Teleki első kormányzásának egyik máig leginkább ellentmondásos kérdése a „numerus clausus”-törvény, mely elsősorban a magyar felsőoktatásban tanulók számát kívánta az ország vélt vagy valós szükségleteihez igazítani, korlátozni kívánta a felsőoktatásba bekerülők számát. A törvényt sokan a későbbi, hivatalos zsidótörvényeket megelőző legelső zsidótörvénynek tekintik, mivel a zsidóságot korlátozta leginkább, amelyet az addigi joggyakorlattól eltérően felekezet helyett nemzetiségként kezelt. 1922. június 10-ével Horthy Miklós kormányzó Teleki Pált nevezte ki az ország főcserkészévé. Népszerű és nagy hatású szereplője az ifjúsági mozgalom történetének. E szerepében volt az 1933-as cserkész világtalálkozó (Jamboree) szervezője és irányítója. Második miniszterelnöksége idején már javában gyülekeztek a II. világháború viharfellegei Európa felett. Teleki határozottan az ország fegyveres semlegessége mellett állt ki, s bár hazánk egyértelműen Németország, illetve általában véve is a tengelyhatalmak érdekszférájába tartozott, igyekezett meggátolni hadbalépésünket. Bár a Lengyelország lerohanásakor kért magyar segítséget (a lengyel határhoz közeli vasútvonalak használata) megtagadta, illetve a lengyel menekülteknek útvonalat biztosított hazánkon keresztül, az ország csatlakozását a háromhatalmi egyezményhez nem akadályozhatta meg. Ugyanígy képtelen volt útját állni azon német kérésnek, mely Magyarországot 1941 tavaszán felvonulási terepként használta a Jugoszlávia elleni hadműveletekhez, amibe végül a Magyar Királyi Honvédség is bekapcsolódott. Az 1940 decemberében, pontosan ilyen esetek elkerülése végett megkötött magyar-jugoszláv örök barátsági szerződés elárulása feletti kétségbeesésében 1941 április 3-án hajnalban főbe lőtte magát. Bár halálának körülményei sok vitát váltottak ki, a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a történettudomány öngyilkosságként értékeli cselekedetét, mely morális síkra emelt egy merőben politikai kérdést.
