(N)évfordulós naptárunk segítségével kedves Olvasóink mindig tájékozottak lehetnek a „napi történelemből”.
1564-ben valószínűleg ezen a napon született William Shakespeare 1564. április 23. (keresztelési dátum: 1564. április 26.) – 1616. április 23. (Juliánus-naptár) / 1616. május 3. (Gergely-naptár); angol drámaíró, költő, színész.
Az angol nyelvű drámaírás egyik legnagyobb alakja. William Shakespeare életére vonatkozóan a hiteles történeti források eléggé szórványosak. Születésének pontos dátuma ismeretlen. Mivel az újszülötteket pár nappal születésük után keresztelték (Shakespeare esetében 1564. április 26-án), felteszik, hogy 1564. április 23-án született, a Juliánus-féle naptárt véve figyelembe. 1616. április 23-án bekövetkezett halálának dátuma megegyezik Anglia védőszentje, Szent György ünnepének dátumával; ennek eredményeképpen a megegyező dátumok erősen megnövelték Shakespeare mítoszát. Munkái 1588 és 1616 között születtek, bár az egyes művek keletkezésének ideje, és így azok sorrendje is bizonytalan. 1598-ra neve már ismertté vált, és megjelent a darabok címoldalain is. Irodalmi szakértők gyakran emlegetnek négy periódust Shakespeare írói pályájában. 1590-ig főleg római és olasz mintára írta komédiáit és történelmi darabjait, az akkoriban népszerű és tradicionális krónikázásnak megfelelően. A második periódus Rómeó és Júlia tragédiájával kezdődött 1595-ben, és 1599-ben a Julius Caesar-ral fejeződött be. Ezekben az években írta meg legnagyobb komédiáit. Az ún. tragikus periódusban (1600-1608), Shakespeare főképpen tragédiákat írt, 1608 és 1613 között tragikomédiákat. A sírja mellett álló mellszobra alkotás közben ábrázolja a költőt. Minden évben, Shakespeare születésének ünnepén, új lúdtollat helyeznek a szobor kezébe. Sírja kőfedelén a felirat megátkozza mindazokat, akik csontjait megkísérelnék eltávolítani nyughelyéről. A népszerű legenda úgy tartja, hogy Shakespeare sírjába a költő teste mellé kiadatlan műveit is eltemették, erre azonban senki nem talált még bizonyítékot. Műveit az élő nyelvek majd' mindegyikére lefordították, és színműveit folyamatosan játsszák a világ színpadain. 1858-ban e napon született Max Karl Ernst Ludwig Planck (Kiel, Németország, 1858. április 23. – Göttingen, Németország, 1947. október 4.) Nobel-díjas német fizikus, a kvantummechanika megalapítója.Gyermekkorát Kielben töltötte, majd Münchenben tanult. Erőssége a fizika és a zongorajáték volt. A müncheni majd a Berlini Egyetemen tanult fizikát. „A mechanikai hőtan második főtétele” című doktori értekezésében 1879-ben dolgozta ki az entrópiával kapcsolatos elképzeléseit. Ez, a mai szemmel nézve alapvető mű észrevétlen maradt. Planck a hőmérsékleti sugárzással kapcsolatos kutatásait 1896 körül kezdte el. Képletbe foglalt eredményét 1900-ban terjesztette elő. Ezután is sokat foglalkozott képlete valódi fizikai jelentésével, amit meghatározott, atomi szintű energiafokozatok létével magyarázott. Planck eredményéről 1900. december 14-én számolt be a berlini Fizikai Társaság előtt. Ettől a naptól számítjuk a kvantummechanika születését, ami az addigi newtoni fizikai felfogást alapvetően megváltoztatta. A II. világháborúban házát bombatalálat érte, így az iratai, kutatási naplói megsemmisültek. Planck hozzájárult a termodinamikához és a speciális relativitáselmélethez. Mégis elsősorban a fekete test spektrumának magyarázatáról híres. 2007. április 23-án halt meg Borisz Nyikolajevics Jelcin (Butka, 1931. február 1. – Moszkva, 2007. április 23.) orosz politikus, Oroszország első választott elnöke.1961-ben lépett be a Szovjetunió Kommunista Pártjába, majd 1985-ben a moszkvai pártbizottság első titkárává választották. A moszkvaiak körében nagy népszerűségre tett szert a mindennapi életet jól ismerő területi első titkár. Az 1991-es elnökválasztáson 57,3%-kal nyert. Miután 1991 augusztusában leverték a szovjet keményvonalasok által vezetett puccsot, november 6-án Oroszország területén betiltotta a szovjet és orosz kommunista pártot. 1991 decemberében az ukrán elnökkel és a fehérorosz parlamenti elnökkel bejelentette a Szovjetunió felbomlását. Ezután jelentős szerepet vállalt a Szovjetunió helyébe lépő Független Államok Közösségének létrehozásában. Az orosz parlamenttel alkotmányos válságba torkolló vitája alakult ki, a Duma leváltotta, de a fegyveres erők Jelcin mellé álltak, és véres harcok árán sikerült leverni a képviselők és támogatóik ellenállását. Az ezt követő 1993-as népszavazáson Jelcin megszerezte a szavazók többségének támogatását, és elérte az orosz elnök hatalmának kiterjesztését az új orosz alkotmány által. Munkáját sokszor kellett megszakítania szívbetegségének kezelése miatt, de alkoholizmusa is közismert volt, emiatt még diplomáciai bonyodalmak is keletkeztek. Jelcin nevéhez fűződik az oroszországi magánosítás elindítása, amely 1996 körül csúcsosodott ki. 1999 tavaszán, amikor a NATO erők bombázni kezdték Milošević Szerbiáját a koszovói megtorlások miatt, azzal fenyegette meg az Egyesült Államokat, hogy Oroszország az atomfegyverek teljes spektrumával rendelkezik. Ezután Jelcin az aktív nagypolitikából kezdett fokozatosan kivonulni. 1999-ben Vlagyimir Putyint nevezte ki miniszterelnöknek, majd 1999. december 31-én lemondott hivataláról és utódául szintén őt jelölte meg. 1987 után többször kapott szívrohamot. Az 1996-os bypass műtéte után haláláig kezelésekre járt. 2007. április 23-án a Kreml kórházában hunyt el.
