Névforduló: Gauss, Lehár és Hitler

(N)évfordulós naptárunk segítségével kedves Olvasóink mindig tájékozottak lehetnek a „napi történelemből”.

1777-ben ezen a napon született Carl Friedrich Gauss (Gauß) (1777. április 30. – 1855. február 23.) német matematikus és természettudós.

Kiváló tehetségű tudós volt, aki a tudományok számos területének fejlődéséhez járult hozzá, így a számelmélethez, az analízishez, a differenciálgeometriához, a geodéziához, a mágnesességhez, az asztronómiához és az optikához. A gyakran „matematika fejedelmé”-nek is nevezett Gaussnak olyan komoly hatása volt a matematika és a tudomány több területén, hogy Euler, Newton és Arkhimédesz mellett minden idők egyik legnagyobb matematikusaként tartják számon. Gauss csodagyerek volt, akinek kisgyermekkori, meghökkentő koraérettségéről anekdoták keringenek, s még csak tinédzser volt, mikor első áttörő matematikai felfedezéseit elérte. 24 évesen fejezte be fő művét, a Disquisitiones Arithmeticae-t, amely döntő szerepet játszott a számelmélet tudományágként való megszilárdulásában, és ezt a területet a mai napig formálja. 1870. április 30-án született Lehár Ferenc (Révkomárom, 1870. április 30. – Bad Ischl, 1948. október 24.) zeneszerző, operettkomponista, karmester.Előadói pályafutását színházi hegedűsként kezdte, emellett egy katonazenekarban is játszott. Első zeneszerzői próbálkozásai kudarcba fulladtak, ezért átvette apja katona-karmesteri posztját, amelyet csak 1902-ben adott fel, amikor bemutatták első operettjét, a Bécsi asszonyokat, amely világsiker lett és meghatározta további munkásságának fő irányvonalát. Az igazi elismerést azonban A víg özvegy (1905), a Luxemburg grófja és a Cigányszerelem (1910) hozta meg számára. Életének legnagyobb részét az osztrák fővárosban és rövid ideig Berlinben töltötte, itt mutatták be nagy sikerű operettjeit. A századeleji operett egyik legkiválóbb képviselője, operettjeiben magas igényű kompozíciós követelményekkel lépett fel, megújítva az akkor már sablonossá merevedő bécsi operett stílusát. 1945-ben ezen a napon lett öngyilkos Adolf Hitler (Braunau am Inn, Osztrák–Magyar Monarchia, 1889. április 20. – Berlin, Harmadik Birodalom, 1945. április 30.) német kancellár 1933-tól és Führer (vezér) 1934-től haláláig, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt vezetője.1925-ben osztrák állampolgárságáról lemondott, német állampolgárságot 1932-ben Braunschweig (ma Alsó-Szászország) tartomány formálisan kinevezett tisztviselőjeként szerzett. Hitler a német történelem leghírhedtebb és legismertebb személye. Németországban az általa megalapított Harmadik Birodalom (1933–1945) nemzetiszocialista diktatúrája alatt valamennyi ellenzéki pártot betiltották, azok tagjait üldözték vagy meggyilkolták. Politikai ellenfeleit, valamint a zsidókat, cigányokat, homoszexuálisokat koncentrációs táborokba záratta. Fajelméleti, szociáldarwinista fejtegetései a mai napig hatással vannak egyes szélsőséges ideológiákra. Kísérlete egy Nagy-Németország létrehozására, először Ausztria annexiójával (Anschluss, 1938), majd Csehszlovákia (1938) és Lengyelország 1939-es lerohanásával a II. világháború kitörésének fő oka volt Európában. Birodalmának csúcspontján hadserege ellenőrzése alatt tartotta a kontinens nagy részét. Kormánya hajtotta végre a holokausztot, melynek során több millióan – főként zsidó, illetve szláv, cigány és más nemzetiségűek – vesztették életüket. Szándéka egy ezer éven át tartó birodalom létrehozására kudarcot vallott, majd a szovjet Vörös Hadsereg által körbevett berlini föld alatti bunkerében öngyilkos lett.