(N)évfordulós naptárunk segítségével kedves Olvasóink mindig tájékozottak lehetnek a „napi történelemből”.
Ezen a napon halt meg Szent Patrik, Magonus Sucatus Patricius, Sucat (Bannavem Taberniae, Britannia, Kr. u. 385-389 körül – Kr. u. 461. március 17.) az írek apostola és latin nyelvű vallásos művek szerzője, Írország védőszentje.
A jómódú keresztény családból származó ifjút 16 éves korában ír kalózok hazájukba hurcolták. Családja ellenkezésével nem törődve engedett a benne érlelődő elhivatottságnak, hogy a pogány íreket megtérítse. Papi hivatására Itáliában, illetve Galliában készült fel. 432-ben, nem sokkal püspökké szentelése után tért vissza az írek közé, akik az ő működése nyomán váltak keresztény néppé. A neve alatt épen fennmaradt hiteles mű az Ad milites Coratici („Coraticus katonáihoz”), amelyben felháborodva követeli a „zsarnok” brit fejedelem exkommunikációját (kiközösítését), mert az keresztény létére Szent Patrik által megtérített íreket mészárolt le, illetve hurcolt rabszolgaságba. Szent Patrik az irodalmi latin nyelvben kevéssé volt jártas, stílusa, fogalmazása darabos (ezt maga a rusticitas szóval jelöli). Nevéhez számtalan legenda tapadt a későbbi századok során, ezek közül a leghíresebb a purgatóriumjárását elbeszélő történet. A bányászok, kádárok, kovácsok és borbélyok védőszentje. 1874. március 17-én született és ugyanezen a napon, de 1887-ben halt meg Kincsem (Kisbér, 1874. március 17. – Tápiószentmárton, 1887. március 17.) többszörös díjnyertes magyarországi versenyló, a legyőzhetetlen „csodakanca”.Születésekor még nem sejtették, hogy már a neve is telitalálat, hiszen valóban kincset ért tulajdonosának, sőt az egész nemzetnek is. Élete során, két- és ötéves kora között, négy teljes szezonon keresztül 54 versenyen indult és Európa legjobbjait verve mindig győzött, ezzel a telivértenyésztés történetének legendás alakjává vált. Teljesítményét soha egyetlen versenyló sem tudta elérni, ezzel az egész magyar versenylótenyésztésnek szerzett világhírnevet. A „csodakanca” nem tartozott a gyengébbik nemhez, hiszen gyepen az összes mént is csúfosan megverte, akár egy kilométernél rövidebb, akár 4000 méter volt a verseny távja. Hatévesen is futtatni szerették volna, de kiderült, hogy lábai nem egészségesek. Új korszak kezdődött a számára: ezúttal tenyészkancaként bizonyíthatott: öt csikót ellett. 1887. március 17-én, tizenharmadik születésnapján egy súlyos kólikaroham következtében múlt ki. Terebélyes családfát hagyott hátra, melyen magyar és nemzetközi nagydíjak és futamok győzteseit találjuk. Csontváza a budapesti Magyar Mezőgazdasági Múzeumban van kiállítva. Külföldön „Hungarian Wonder”, azaz Magyar Csoda néven ismerik. Bár Kincsem ősei többnyire brit származásúak voltak, a sötétsárga kanca mégis a magyar tenyésztés eredménye és mind a mai napig tökéletes példája a fajtának. 1983-ban ezen a napon született Vajda Attila Sándor (Szeged, 1983. március 17. –) magyar sportoló, kenuversenyző. A 2008. évi nyári olimpiai játékokon Pekingben kenu egyes, 1000 m-en olimpiai aranyérmet szerzett.Nevelőedzője Vécsi Viktor (2008), klubja a Démász-Szeged Vízisport Egyesület. A pekingi olimpiai szereplését augusztus 18-án kezdte meg a kajak-kenu kenu egyes 1000 m számában. Az első előfutamban az ötös pályán első lett, mellyel egyenes ágon kiharcolta a döntőbe jutást. A döntőt is megnyerte, ezzel megverve az olimpiai címvédő David Calt. A célba érkezés után Kolonics Györgynek köszönte meg az aranyérmet, és neki ajánlotta azt. Második számában, a síkvízi kajak-kenu kenu egyes 500 m számában, az első előfutamban a hetes pályán negyedik lett, ezzel továbbjutott az elődöntőbe. A második elődöntőben a hármas pályán futamgyőztes lett, így bejutott a döntőbe. A döntőben Vajda a 7-es pályán indult a 9. helyen végzett. 2008. augusztus 29-én az Országház kupolatermében a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjével tüntették ki.
