(N)évfordulós naptárunk segítségével kedves Olvasóink mindig tájékozottak lehetnek a „napi történelemből”.
1892-ben ezen a napon született Rákosi Mátyás (eredetileg Rosenfeld Mátyás) (Ada, 1892. március 9. – Gorkij, Szovjetunió, 1971. február 5.) a Magyar Kommunista Párt és a Magyar Dolgozók Pártjának első- és főtitkára, az ötvenes évek elején Magyarország államminisztere, miniszterelnöke, diktátora.
Az akkor Magyarországhoz, ma Szerbiához tartozó bácskai Ada községben született szegény, alig vallásos, tizenkét gyerekes zsidó család hatodik gyermekeként. Apja 1904-ben változtatta családnevét Rosenfeldről Rákosira (helyenként tévesen olvasható, illetve elterjedt pletyka, hogy eredeti neve Roth Manó lett volna). Fiatalként a szociáldemokrata párt tagja lett, titkára volt az antimilitarista Galilei Körnek, amelynek soraiból nem egy híres magyar kommunista került ki. A Tanácsköztársaság idején helyettes kereskedelmi népbiztos, majd a szociális termelés népbiztosa volt. A bukás utáni frakcióharcban Kun Bélát támogatta, majd emigrált. 1920–24 között a Komintern megbízásából részt vett több közép-kelet európai kommunista mozgalomban. Hazatérése után letartóztatták, és lázadás vádjával 8 és fél év börtönre ítélték. A per nemzetközileg is híres lett Rákosi beszéde után. Nem sokkal kiszabadulása előtt egy újabb perben a kommün alatti tevékenységéért életfogytiglant kapott. 1940-ben, amikor a Szovjetunió visszaadta az Orosz Birodalom által 1849-ben zsákmányolt magyar hadilobogókat, a kétoldalú egyezmény egyik feltételeként Rákosi Moszkvába távozhatott. A Szovjetunióban a munkásmozgalom hőseként fogadták, 1940. május 6-án Sztálin mellett állhatott a Vörös téri felvonulás díszemelvényén. 1945-ben érkezett haza a Szovjetunióból, és hamar nagy befolyásra tett szert a politikai életben. A Magyar Kommunista Párt, majd 1948-tól a szociáldemokrata párttal (MSZDP) való egyesülése után a Magyar Dolgozók Pártja főtitkára lett. 1945-től miniszterelnök-helyettes államminiszter. Az 1945 őszi, 57%-os kisgazdagyőzelemmel zárult parlamenti választás után a szovjet csapatok és a kommunista irányítás alatt álló politikai rendőrség segítségével megkezdte az úgynevezett szalámitaktika érvényesítését, fokozatosan felszámolva a többi demokratikus pártot. Ezután egyre inkább úrrá lett rajta a megalománia, lassanként a hatalom rabjává vált. Saját bajtársait is habozás nélkül végeztette ki, közülük Rajk László esete a legismertebb. A Rákosi-kultusz fokozatosan kiépülve az 1950-es évek elejére érte el tetőpontját. Szegeden a mai Belvárosi-híd még a nevét is felvette. Sokakat ért megtorlás: a koncepciós perekben kivégzettek száma száz és kétszáz fő közé tehető, 40 ezren voltak rendőri őrizetben, illetve internálva. 1953-tól pozíciója gyengült és súlyos bírálatban részesítette a Szovjetunió Kommunista Pártja, majd pedig önkritikára kényszerült. 1956 nyarán szovjet nyomásra az MDP Központi Vezetősége tisztségéből eltávolította, ekkor a Szovjetunióba távozott, ahol végül a Gorkiji területen fekvő Arzamaszba száműzték, itt halt meg 1971-ben. 1934. március 9-én született Jurij Alekszejevics Gagarin (Klusi, 1934. március 9. – 1968. március 27.) az első ember a világűrben.Milliókhoz hasonlóan a Gagarin család is megszenvedte a II. világháború kemény éveit. Két nővérét és egy fivérét kényszermunkára hurcolták Németországba. Gagarint a tanárai intelligens és szorgalmas tanulóként jellemezték. Miután 1951-ben öntőmunkási képzést kapott, továbbtanult a szaratovi műszaki főiskolában. Ott töltött évei alatt csatlakozott az Aeroklubhoz és 1955-ben letette a könnyűgépes pilótavizsgát. Ugyanebben az évben felvételt nyert egy repülős-iskolába. 1957-ben sikeresen letette a pilótavizsgát a MiG-15-re. 1960-ban kiválasztották, így bekerült a szovjet űrprogramba. 20 társával együtt igen kemény kiképzésen ment keresztül. Gagarint és társát, German Tyitovot kitűnő teljesítményük és kis termetük alapján választották ki az űrutazásra (Gagarin 157 cm magas volt). 1961. április 12-én Gagarin az első emberként repült az űrbe egy Vosztok 3KA–2 (Vosztok–1) fedélzetén. Az egész repülés 108 percig tartott, eközben egyszer megkerülte a Földet. Űrbéli tartózkodása alatt hadnagyból őrnaggyá léptették elő. Földet érése után Gagarin a hirtelen rászakadó népszerűséget rosszul viselte. 1962-től a Legfelső Tanács tagja lett, de később visszatért Csillagvárosba, ahol többször használható űrhajók tervezésével foglalkozott. Gagarin 1967-ben, a Szojuz–1 katasztrófája után a Csillagvárosban folyó kiképzést vezette. Ezzel párhuzamosan újból elkezdett vadászgépen repülni. 1968. március 27-én ő és kiképzője életét vesztette egy MiG–15-ben rutinrepülés közben. A baleset körülményei tisztázatlanok. Egy 1986-os tanulmány szerint gépük egy másik sugárhajtású gép csóvájába került. Az időjárás sem volt kedvező, ez is hozzájárulhatott a balesethez. 1959. március 9-én mutatták be a New York-i American International Toy Fairent, így ezt a napot szokás Barbie hivatalos születésnapjaként emlegetni. Barbie egyike a legkelendőbb divatbabáknak. Előállítója a Mattel Inc., az 1959-ben indított játék mai napig jelentős bevételi forrása. A teremtőjének egy amerikai üzletasszonyt, Ruth Handlert (1916–2002) tartják, akit egy német baba, a Bild Lilli ihletett meg. A Lilli baba egy népszerű képregényhősön alapult. Az Egyesült Államokba való visszatérése után Handler asszony elkezdett dolgozni a baba dizájnján a tervező Jack Ryan közreműködésével. A baba új nevet kapott: Ruth lánya után Barbie lett. Az első Barbie baba fekete és fehér zebracsíkos úszódresszt hordott, és lófarokba fogott frizurát; két verzióban volt kapható: szőke és barna hajjal. Az első Barbie-kat Japánban gyártották le, a ruháikat is ott varrták. Az első évben körülbelül 350 000 darabot adtak el.
