(N)évfordulós naptárunk segítségével kedves Olvasóink mindig tájékozottak lehetnek a „napi történelemből”. Ezúttal Janus Pannonius halálára valamint II. Rákóczi Ferenc illetve Wilhelm Röntgen születésére emlékezünk.
1472-ben e napon halt meg Janus Pannonius (Csezmiczei János) (Csezmice, 1434. augusztus 29. – Medvevár, 1472. március 27.) pécsi püspök, az első név szerint ismert magyar(-horvát) költő és humanista.Mátyás király korában élt, és akkoriban Európa-szerte ismerték, költészetének anyaga, nyelve és hangulata az olasz humanizmus talajából nőtt ki. Világképe a humanizmus szellemében alakult ki, költészetében vallásos érzéseknek nincs szerepe. A Janus Pannonius a kor szokásának megfelelően felvett antikizáló humanista név volt. 1454-ben Padovában jogi tanulmányokba kezdett, és a kánonjogot négy év alatt, meglepő gyorsasággal végezte el. Hunyadi Mátyás a magyar trónra kerülvén, Janust hazahívta, mert az új ország építéséhez jól képzett emberek kellettek. A királyné kancellárja, majd királyi kancellár – azaz az udvari hivatalok vezetője lett. Mátyásnak szüksége volt arra, hogy az egyház feltétlenül mellette legyen központosító politikájában, ezért a püspökségek élére legmegbízhatóbb híveit állította. Így lett Janus Pannonius pécsi püspök. Élete nagy részét betöltötte a politika, de nem hagyta abba költői munkásságát sem. Leginkább az epigramma és az elégia műfajában alkotott. 1466-ban súlyos betegség, tüdőbaj támadta meg. A főrangúak közt kirobbant 1467. évi Mátyás-ellenes összeesküvéstől távol tartotta magát, amiért a király hálásnak mutatkozott. Mikor azonban Mátyás a főnemességet megadóztatta, Janus többedmagával a király ellen fordult: az 1471-es nagy főúri zendülésnek Vitéz Jánossal együtt ő volt a szervezője, a lázadást azonban a király gyorsan letörte. Janus ekkor Pécsre menekült, és a vár falai között védekezett, majd kincseivel Velence felé vette útját. Beteg teste azonban nem bírta, így 1472. március 27-én Medveváron elhunyt. A püspök maradványait tartalmazó sírra 1991-ben a pécsi székesegyház altemplomában bukkantak rá és 2008. október 21-én püspöki szentmise keretében temették újra a bazilikában. 1676-ban ezen a napon született II. Rákóczi Ferenc (Borsi, 1676. március 27. – Rodostó, 1735. április 8.) a Rákóczi-szabadságharc vezetője, Magyarország vezérlő fejedelme, erdélyi fejedelem. Neve szorosan összefügg az általa 1703-ban indított Rákóczi-szabadságharccal, mely révén Magyarország teljes függetlenségét kívánta visszaszerezni, hogy a Habsburg Birodalomtól független állammá váljék. E célnak megfelelően választották Erdély és Magyarország fejedelmévé, amelyhez tökéletesen megfelelt, mivel Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem leszármazottja volt, azonkívül dédapja és nagyapja, továbbá apja is voltak erdélyi fejedelmek. Harca jóllehet nem járt sikerrel, de volt benne siker is, mert így elismerték a Habsburgok Erdélyt önálló fejedelemként és nem gyarmatosították. A magyarság körében ma is tisztalelkű és becsületes vezetőként él tovább emléke, mivel a felkínált közkegyelmet nem volt hajlandó elfogadni, s végig kitartott a magyar függetlenség ügye mellett. 1845. március 27-én született Wilhelm Conrad Röntgen (Poroszország, Lennep, 1845. március 27. – München, 1923. február 10.), Nobel-díjas fizikus, gépészmérnök, a róla elnevezett röntgensugárzás felfedezője. 1865-ben Zürichben iratkozott be a helyi Műszaki Főiskolára, ez volt az egyetlen olyan főiskola német nyelvterületen, ahol érettségi nélkül folytathatta tanulmányait, azt ugyanis nem szerezte meg (ebben az iskolában végzett Albert Einstein is). Tanulmányai alatt a kinetikus gázelméletről szóló előadások fordították érdeklődését a fizika felé. 1895-ös kísérleteiben Röntgen a kisülési csőben az elektromos kisülést kísérő fényjelenségek kiszűrésére a csövet nem átlátszó fekete kartonpapírba csomagolta, így próbálta vizsgálni a katódsugár által előidézett fényt. Meglepődve tapasztalta, hogy a sötét laboratóriumban a cső közelében lévő, bárium-platinacianiddal bevont papírlemez fluoreszkáló fényt bocsát ki, azaz fényforrásként viselkedik. Ez felkeltette figyelmét, és vizsgálni kezdte a titokzatos fény forrását. Mikor a cső a világító papírlemez közé deszkát, jegyzetfüzetet helyezett, akkor is világított, csak haloványabban. Még jobban megdöbbent azon, amikor a kézfejét helyezte a cső és papírlemez közé, mert a lemezen a kézcsontjainak árnyképe tűnt elő. Korszakalkotó felfedezése miatt elsőként, 1901-ben megkapta a fizikai Nobel-díjat. Az ő nevét viseli a besugárzási dózis alapegysége is. 
