(N)évfordulós naptárunk segítségével kedves Olvasóink mindig tájékozottak lehetnek a „napi történelemből”.
1789-ben ezen a napon született Georg Simon Ohm (Erlangen, 1789. március 16. – München, 1854. július 7.) német fizikus és matematikus, az Ohm-törvény leírója.
1817-ben kezdett tanítani a kölni gimnáziumban, ahol a matematika és fizika tanára volt. 1826-ban ismertette először az általa felfedezett és róla Ohm-törvénynek nevezett fizikai törvényszerűséget, amely egy elektromos vezetékszakaszon átfolyó áram erőssége és a rajta eső feszültség összefüggését adja meg. 1828 és 1832 között a berlini hadi iskolában tanított, 1830-tól foglalkozott a hangtannal. 1837-ben Pouillet a francia akadémiának két művet adott át, amelyek Ohm művének alapjain készültek. Ezáltal a tudományos külföld figyelme a német tudós felé fordult, úgy hogy a sokat megvitatott mű angol fordításban is megjelent. Az Ohm-törvény egy fizikai törvényszerűség, amely egy fogyasztón (pl. elektromos vezetékszakaszon) átfolyó áram erőssége és a rajta eső feszültség összefüggését adja meg. Az ellenállás jele R, mértékegysége az Ω Ohm; amelyet Georg Ohm tiszteletére neveztek el. 1893-ban, ezen a napon hunyt el Puskás Tivadar (Pest, 1844. szeptember 17. – Budapest, 1893. március 16.) mérnök, feltaláló.Mérnöki tanulmányait Bécsben kezdte meg, majd a Műegyetemen tanult. 1873-tól Amerikai Egyesült Államokban próbált szerencsét, majd visszatért Európába, ahol távíróközpont tervei foglalkoztatták. Itt vette hírét a telefon feltalálásának. Visszautazott New Yorkba, ahol meggyőzte Edisont, hogy egy központ segítségével tetszőleges számú ember, egyidejűleg használhatja a telefont. Edison munkatársa, majd európai képviselője volt. Puskás Tivadar elvei szerint valósultak meg az első telefonközpontok 1878-ban Bostonban, majd 1879-ben Párizsban. Hazatérése után megkezdte a Monarchia területén a telefonközpontok felépítését. A Telefon Hírmondó egy telefonokból álló, központi egység köré szervezett találmánya volt, amely jóval nagyobb jelentőségű mint a telefonközpont: ez volt az eddig ismert első elektronikus hír- és műsorszolgáltató médium a világon, a rádió és internet őse, ami Budapesten működött a világon először. Puskás Tivadar halálát az általa megalapított telefonhírmondó repítette világgá. 1926. március 16-án startolt a világ első folyékony hajtóanyagú rakétája, a Nell névre keresztelt csővázas szerkezet Goddard nagynénjének farmján.A kísérlet nem hozott látványos eredményt, a rakéta mindössze 15 métert tett meg 2,5 másodperces repülése során, aztán a zuhant, de ezzel bebizonyította, hogy lehetséges a folyékony hajtóanyaggal működő szerkezet repülése. Robert Hutchins Goddard (1882. október 5. – 1945. augusztus 10.) volt a világűr elérésének úttörői között az a gyakorlati tudós, aki megépítette a világ első folyékony hajtóanyagot használó rakétáját. Két jelentős szabadalma volt: az egyik a többfokozatú rakéta, a másik pedig a folyékony hajtóanyaggal működő rakéta. 1919-ben publikálta az Extrém magasságok elérésének módszerei c. művét, amelyben a rakétarepülés matematikai leírásait, saját rakétakutatásait és a lehetséges eredményeket taglalta, ezzel alapvetésül szolgálva a későbbi korok rakétakutatóinak. 1926-ban végezte el történelmi kísérletét az első folyékony hajtóanyagú rakétával Auburnben. 1929-ben összeismerkedett Charles Lindbergh-gel, amely fordulatot hozott a kutatásba, amikor Lindbergh beajánlotta őt a dúsgazdag Guggenheim családhoz, akik mecénásként 100.000 dollárral támogatták. Az 1929-33-as nagy gazdasági válság idején a teljesen elapadó kutatási források mellett ez óriási előnyt jelentett Goddardnak. A támogatás birtokában Új-Mexikóba, Roswellbe telepítette kutatásait. Haláláig itt dolgozott a rakéták tökéletesítésén.
