(N)évfordulós naptárunk segítségével kedves Olvasóink mindig tájékozottak lehetnek a „napi történelemből”.
Ezen a napon született Alexander Graham Bell (Edinburgh, 1847. március 3. – Baddeck, 1922. augusztus 2.) brit születésű amerikai fiziológus, a telefon feltalálója, a süketnéma oktatási rendszer kidolgozója. Egyik alapító tagja, és második elnöke a National Geographic Societynek.
Nem járt sokáig iskolába, autodidaktaként tett szert nagy műveltségre. Apja hangfiziológiai specialista volt, ő maga pedig egy ideig egy süketnéma-intézetben dolgozott pedagógusként. Tizenegy éves korában feltalálta azt a gépet, amely tisztítja a búzát. 1871-ben az Amerikába költözött és a bostoni egyetem professzora lett. Hitt az eugenikában, az örökletes süketséggel kapcsolatos vizsgálódásai során hallásjavító készülékekkel kísérletezett. 1875-ben ennek során jutott el azokhoz a felismerésékhez, amelyek a telefon feltalálásához vezettek. 1876-ban szabadalmat kapott találmányára, amit be is mutatott a philadelphiai Centenáriumi Kiállításon. A telefont hatalmas érdeklődéssel fogadták, azonban a Egyesült Nyugati Távíró Társaság végül is elállt a találmány megvásárlásától. Bell ezért 1877-ben megalapította a Bell Telephone Companyt, amely 1885-től American Telephone and Telegraph Co. (AT&T) néven fejlődött multinacionális vállalattá. Bellnek voltak más találmányai is például az otthoni légkondicionálás, ami hozzájárult a légi közlekedési technológia fejlődéséhez. Az utolsó szabadalmaztatott találmánya, a 75 éves korában jelentett be, a leggyorsabb szárnyashajó volt, ami még ma is létezik. Bell elkötelezte magát a tudomány és a technológia iránt. Így vette át 1898-ban a National Geographic Society elnökségét. Bell és a veje, Gilbert Grosvenor a száraz folyóiratot gyönyörű fotókkal és érdekes írásokkal bővítette, így lett a National Geographic a világ legismertebb magazinjainak egyike. Ezenkívül ő egyik alapítója Science magazinnak. 1922. augusztus 2-án halt meg. Azon a napon az USA-ban minden telefonszolgáltatás egy percre megállt az ő tiszteletére. 1938. március 3-án halt meg Déri Miksa (Bács, 1854. október 24. – Merano, Olaszország, 1938. március 3.) mérnök, feltaláló, erőműépítő.Tanulmányait a budapesti Műegyetem Mérnöki Karán és a bécsi műegyetemen végezte, ahol vízépítő-mérnöki oklevelet szerzett 1877-ben. Az egyetem befejeztével Budapesten és Szegeden a Folyammérnöki Hivatalban dolgozott, részt vett a Duna és a Tisza szabályozási terveinek elkészítésében. Elektrotechnikai kérdésekkel foglalkozott, s ennek révén ismerkedett meg Zipernowsky Károllyal 1882-ben, és a Ganz gyár elektrotechnikai osztályára került. A két feltaláló első közös munkája egy SW típusú generátorként és motorként is üzemeltethető, öngerjesztésű váltakozó áramú gép volt, amelyet 1883-ban kezdtek el gyártani. 1885-ben Bláthy Ottó Titusszal hárman közösen alkották meg az első energiaátvitelre alkalmas transzformátort. 1889-ben Bécs világításának koncesszióját a Ganz nyerte el, és az Union Bankkal közösen alapította meg a Nemzetközi Villamossági Részvénytársaságot. Déri Miksa ennek kötelékébe lépett, és igazgatóként ő szervezte meg és rendezte be a bécsi villamos erőművet. 1892-ben a Ganz gyár megépítette a Rómától 26 km-re lévő Tivoli vízierőművet, és távvezetéket. 1898-ban egyfázisú repulziós motorként induló felvonómotort dolgozott ki, mely felgyorsulás után aszinkron motorként működött tovább. Az 1903–1904-es években dolgozta ki azt a kétkeferendszerű egyfázisú repulziós motort, amelyet a világ szakmai irodalma máig is Déri-motor néven ismer. 1918-ban ezen a napon írták alá a breszt-litovszki békeegyezményt.1918. március 3-án Breszt-Litovszkban (ma Breszt, Fehéroroszország) békekötés született Németország, az Osztrák–Magyar Monarchia és szövetségesei (Bulgária, Törökország) valamint a bolsevik Oroszország között. A békeegyezmény aláírása és Oroszország háborúból való kivonulása csak egy volt a bolsevikok diplomáciai játékainak a lengyelországi októberi forradalom előtt. 1917. november 21-én az orosz kormány követein és képviselőin keresztül üzent a háborúban résztvevő feleknek, hogy kezdjék meg a béketárgyalásokat. Erre a felszólításra egyedül Németország adott pozitív választ. 1917. december 3-án elkezdődtek az előkészületek, melynek eredményeként december 5-én megszületett az oroszok és németek közötti fegyverszüneti megállapodás. 1917. december 22-én megkezdődtek a valódi béketárgyalások: Oroszországnak át kellett adnia az általa megszerzett területek egy részét, valamint anyagi kártérítést szabtak ki rá. A békeegyezményben foglaltak alapján Oroszország kivonult az általa elfoglalt területekről és felfüggesztette az Antant hatalmakkal kötött szövetségét, valamint elfogadta az új német határt, melyet a Németország által elfoglalt keleti területek jelentettek. Ez Oroszország számára a lengyel, litván, lett, észt, finn és a Kaukázuson túli területeinek elvesztését jelentette, kötelezték továbbá Oroszország teljes hadseregének (beleértve a Vörös hadsereget is) demobilizálására. A breszti békével Oroszország lezárta az I. világháborúban folytatott tevékenységét. A Németországgal folytatott együttműködés eredményeként a bolsevik delegációt kizárták az 1919-es párizsi béketárgyalásokról. A Német Császárság és az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlása után, 1918. november 13-án Oroszország egyoldalúan semmisnek nyilvánította az egyezményt, állítván, hogy azt erővel kényszerítették rá.
