Bulvár

Csúszós utak: só csak a levesbe? + HANG

2010. január 4., hétfő

A téli időszakban az utak és járdák csúszásmentesítésének témakörét egy gyakran hangoztatott mondás jól jellemzi. A „Navigare necesse est!” latin bölcsesség szerint hajózni - vagy mai nyelvre lefordítva -: „Közlekedni kell!” Több mendemonda kering egy új jogszabály körül, mely megtiltja az utak, járdák sózását. Megpróbáljuk tisztázni a félreértéseket, ellentmondásokat a só, a síkosságmentesítés tekintetében. Nézzük hát az illető jogszabály „sózásra” vonatkozó részét: A fás szárú növények védelméről szóló 346/2008.(XII.30.) Korm. rendelet Az 5.§ (2) bekezdése szerint: „…belterületi közterületen, az úttest kivételével, síkosság-mentesítésre olyan anyag használható, amely a közterületen vagy annak közvetlen környezetében lévő fás szárú növény egészségét nem veszélyezteti…” Az 5.§ (2) hatályba lépése: 2010. szeptember 1. (A teljes jogszabály itt olvasható.) A jogszabályból rögtön kiderül, hogy az úttest szinte minden esetben kivétel a sózás tilalma alól. Ezt a jogalkotó azzal magyarázza, hogy a kiszórt só/homok keverékéből keletkező olvadék a csatornanyílásokon keresztül folyik el, így nem kerül a növények közelébe. Tehát a 2010-es év elején még bátran, akár két marokkal is szórhatjuk a sót, egészen augusztus 31-ig. Anyagilag is jobban járunk, hiszen a barkácsáruházban kapható 5 kg-os útszóró só 299 Ft, míg a helyettesítő anyag ugyanezen kiszerelésben már 1020 Ft-ba kerül. Sőt, ha nincs fás szárú növény a „közelben” – ezt a távolságot persze a jogszabály nem határozza meg egyértelműen – a só ismét alkalmazható.

Mit szórnak máshol?

Ausztriában jogszabály tiltja a kloridtartalmú vegyszerek használatát, ezért kálcium-magnézium-acetátot alkalmaznak, ami környezetkímélő: nemcsak a havat olvasztja fel, hanem a mérések szerint 25 százalékkal csökkenti a levegő szennyezettségéért felelős szállóport is. A skandináv országokban is tilos a sózás, de mivel ott a téli átlaghőmérséklet jóval a nátrium-klorid mínusz hét fokos fagyáspontja alatt van, értelmetlen is lenne használni. A só helyettesíthető más anyagokkal is, melyek hatásmechanizmusa és környezetterhelő képessége is enyhébb. Szóba jöhet a kálium-karbonát, amit homokkal keverve Bécsbe már alkalmaznak, azonban ez erősen lúgos kémhatást eredményez. Győrben a vinasz nevű szeszipari mellékterméket használják, ami a sóval ellentétben mínusz 8-10 fokon is hatékonyan olvaszt. A magyar fejlesztésű, műtrágya alapú transheatot kísérleti jelleggel alkalmazzák. Kálium-acetát is kerülhet az utakra, melyet az urea nevű bűzös anyag helyettesítésére fejlesztették ki. A kevésbé kockázatos anyagok közé tartoznak az alkoholok, glikolok. Érdesítő anyagok is szóba jöhetnek, például homok, kőzúzalék, fűrészpor, forgács. Egyes helyeken salakot alkalmaznak, ez azonban jóval több szennyező alkotóelemet tartalmazhat, mint az előbbiek.

Só-show

A konyhasót síkosságmentesítésre Magyarországon a 60-as években kezdték tömegesen alkalmazni. Addig egy jól megépített vasbeton szerkezet örökéletűnek számított. Jelenleg a hidak és felüljárók esetében öt-tíz évenként szükség van a felújításra, jórészt a só miatt, sőt, az elfogadhatónál gyakoribb kátyúsodásért is felelőssé tehető a sózás. A keletkező sós víz beszivárog a beton pórusain (illetve az aszfalt hajszálrepedésein), és megfagyva tovább tágítja a nyílásokat, lefelé haladva pedig eljut a fémszerkezetekig, vagyis a betonacélig, a gerendákig és a vezetékekig. Az „áldásból” kijut az élővilágnak is. A magas sókoncentráció a talajban megöli a mikroorganizmusokat, a növényeket „kiégeti”, a kiszórt só egy része a talajban halmozódik, a többi a talajvízbe és a felszíni vizekbe kerülve pusztít tovább. És hogy mit tegyünk havazás esetén? Fa mellett semmi esetre se sózzunk, de a cserjéket is kíméljük. Először hólapát, seprű, és csak azután a sózás – persze csak ha szabad –, és az érdesítés.

Illés Tibor

Hallgassa meg Bakacsi Zoltánnal, a Szegedi Környezetgazdálkodási Kft. szállítási-logisztikai részlegvezetővel készített hanganyagunkat!

közlekedés Szeged