Bulvár

Csapdák az utakon

Csapdák az utakon

2009. augusztus 15., szombat
Csapdák az utakon
Ezzel nem az a probléma, hogy nincs humorérzékünk; pont például nekem ne? Poénból én is csináltam csapdát anno, cérnát feszítettünk ki a pinceablak és egy fa közé, és a föld alól néztük, ahogy beleakadnak az emberek és forgolódnak, tekerik a nyakukat: mi a fityfene akadt a lábukra. Csak akkor nem volt senki életveszélyben. Illetve egyszer majdnem. Találtunk egy szögekkel teli lécet egy építkezésen, és valami kisördögi sugallatra kidobtuk a kocsiútra, hogy megnézzünk egy defektet. Aztán rövid úton rájöttünk, hogy ez már nem vicc: villámgyorsan behoztuk az útról. Ez amolyan általános iskolás, bölcs belátás volt. A képen látható gödörbe lökdösött táblahalmaz már nagyon túlmegy. Nem beszélve arról, hogy nemrégiben épp egy hasonló árokban lelte halálát egy biciklista. És ez éppúgy túlmegy, mint a minap a félrehúzott csatornatető a Boldogasszony sugárúton, a gyakorló suli előtt. Sem az előbbit, sem az utóbbit nem csinálhatták kissrácok. Szóval most a gyerekcsínyek határát megrajzoló belátás később fogan? Középiskolában? Egyetemen? Mitől voltak más idők, mikor mi képesek voltunk megállni, ha megéreztük, hogy immár a halállal is játszunk?
Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.