A három –ác

Május 12., 13., 14. a földművesek szerint igen fontos 3 napnak számít, ekkor dől el ugyanis, „megeszi-e” Pongrác, Szervác, Bonifác – a három fagyosszent – a termést. Az évszázados tapasztalat azt bizonyítja, a tavaszi meleg időjárás egyszerre hidegre fordul, sőt fagy is előfordulhat. A 3 „játékos kedvű” fagyosszent teljesen tönkreteheti a vetést, „leszüretelheti”a szőlőt, letarolhatja a palántákat.

„Viselkedésüket” régóta figyeli a nép, s megpróbál védekezni is ellenük: trágyát éget, éjjelente füstöli a gyümölcsfákat, hogy ne érje őket nagy kár. Az óvatosabbak megvárják, míg az –ácok elvonulnak, s csak utána palántálnak, vetnek. Az öregek még azt is tudni vélik, hogy „sok bort hoz a három –ác, ha felhőt egyiken se látsz”. A néphit szerint nemcsak a három szent, hanem az utána következő Zsófia (május 15.) is hozhat fagyot („Pongrác, Szervác, Bonifác,/Zsófia is lehet gyász.”), sőt Orbán (május 25.) is, aki általában faggyal söpri a termést, megcsúfítja, lecsípi a kukoricát, s a szőlőkben szintén szeret garázdálkodni, ámde ilyenkor meg is kapja a magáét: a szőlőhegyeken (félelemből inkább, mint tiszteletből) felállított szobrát a vincellérek, kádárok, kocsmárosok dühükben sárral jól bemázolják. Medárd (június 8.) az utolsó fagyosszent, aki az előzőekhez képest a kisöcs erejével bír, noha negyvenes időjós és termésjósló nap. „Medárdus tájban a nyár hideg faggyal nem jár. A szőlőben nem lesz kár, minden bő szüretre vár.” A regulák, jóslások, időjárási babonák megléte felhívja a figyelmet arra, hogy érdemes betartani a játékszabályokat, mert a „majd ha fagy” lezserség megbosszulhatja magát.