100 éves az évszázad autója, a T-modell

Galamb József gépészmérnök, az amerikai Ford autógyár első főmérnöke és a legendás T-modell megalkotója 1881. február 3-án született Makón ötgyermekes parasztcsaládban. Az elemi és a középiskola elvégzése után a szegedi ipariskolába iratkozott, ahonnan a harmadik osztály befejezése nélkül, jó képességeinek köszönhetően felvételizett a budapesti Állami Felső-Ipariskolába (ma Bánki Donát Műszaki Főiskola), ahol a mai üzemmérnöki képesítésnek megfelelő oklevelet szerzett.

A diósgyőri vasgyárban műszaki rajzolóként helyezkedett el, majd innen 1901-ben bevonult a haditengerészethez, a parancsnoka Horthy Miklós lett. Leszerelése után Aradra, a Magyar Automobil Rt.-hez vezetett az útja, majd vállalati ösztöndíjjal a Majna- Frankfurtban lévő Adler Autógyárhoz került, ahol motor-összeszerelőként dolgozott. 1903 októberében a bátyja anyagi segítségével két iskolatársával együtt áthajózott Amerikába, mert mindenképpen látni szerette volna a Saint Louisban megrendezett autókiállítást. A látottak mély benyomást tettek rá, ezért úgy döntött, kint marad. Az autógyártás fellegvárában, Detroitban a három munkalehetőség közül a mindössze háromszáz alkalmazottat foglalkoztató Fordnál helyezkedett el. Henry Ford - vagy ahogy Upton Sinclair nevezte őt: a Tragacskirály - hamar felfigyelt a fiatal mérnök tehetségére, precíz rajzaira, ezért felajánlotta neki, dolgozza ki egy olcsó, könnyen kezelhető népautó tervrajzát.

Galamb

először egy új tengelykapcsolót fejlesztett ki, az ún. bolygóműves váltón fél évet dolgozott, majd másfél évi megfeszített munka után 1908. október 1-jén legördült a gyártósorról az első eladásra szánt autó, amit Modell-T-nek neveztek el és Tin Lizzy-ként ( Bádog Böske) került be a történelembe. Galamb az amerikai

Childe Harold Willis

és a magyar

Farkas Jenő

közreműködésével álmodta meg az 540 kg össztömegű, négyhengeres, majdnem 3 literes és 20 lóerős, vízhűtéses benzinmotor által hajtott autót, melynek a hajtóműve bolygókerekes volt, fékezni a hátsó kereket lehetett, sebességet pedig pedállal váltottak. Bádog Böske 70 km-es óránkénti sebességet fejtett ki, és 100 km-en 10 liter üzemanyagot fogyasztott. A kocsiban a fémen kívül fa elemek is voltak. Ez utóbbi később teljesen kiszorult a gyártásból. Eleinte az autót csak fekete színben gyártották, mert ez a festék száradt a leggyorsabban, és ez volt a legolcsóbb. „ A vevő olyan színű kocsit kap, amilyent csak akar, feltéve, hogy ez a szín a fekete" - mondogatta Ford. A T-modell letarolta a piacot, hiszen 825 dollárért árulták, miközben a konkurencia legolcsóbb járgánya 2000 dollárnál kezdődött. A napi 65 autó gyártása nehezen tudta kielégíteni a megnövekedett keresletet, ezért Ford kitalálta, hogy ne a munkás menjen a munkadarabhoz, hanem az menjen hozzá. A futószalag alkalmazásával 1914-ben mindössze 1,5 óra alatt szereltek össze egy autót. Amikor a tízmilliomodik T-modell elkészült, a világon 10 autóból 9 Ford emblémát viselt. A kirobbanó sikerhez kétségtelenül az is hozzájárult, hogy az autó egyszerű szerkezete miatt könnyen hozzá lehetett jutni az olcsó alkatrészekhez, és bárki meg tudta javítani a meghibásodott járművet. A T-modellt 1927-ig gyártották, 19 év alatt 15,5 millió darabot adtak el belőle, egy nemzetközi szakmai zsűri pedig 1999-ben az évszázad autójának választotta. 2000-ben még állítólag 100 ezer működőképes T-modell létezett a világon.