Lámpa egy székesegyház előtt

A hét fotója rovatunkban érdekes képekhez kapcsolódó gondolatainkat olvashatják. A kép témája ezúttal: lámpa a dóm előtt...

Ha kiírnék egy pályázatot szegedi képeslapsorozat elkészítésére, mindenképpen a dómot választanám egyetlen megkötésként. Talán még azt a címet is adnám neki, hogy „Hányféleképpen látható a fogadalmi templom?". A legjobb munkákat kiállítanám, és több ezer példányban nyomtatnám ki a képeslapjaimat, amit a világ számos területén árusítanának. Aztán a második fordulóban a város művészei közül az íróféle emböröket szólítanám meg, hogy a győztes - mondjuk kéttucatnyi - képeslapfotókhoz alkossanak történeteket, verseket, prózát, mesét stb. Lehetőleg olyat, amiben benne van az ország, a város, a múlt és a jelen. A SZEGEDma.hu-n az első pályaművet láthatja az olvasó. És most kiválasztottam én, saját magamat, hogy írjak pályázatot e legjobb 24 közé választott képeslaptervhez. (Természetesen a végső sorrendet a fotókhoz párosított legjobb szövegekkel együtt dönti majd el a zsűri)

Szent-Györgyi Albert

az egyetlen Nobel-díjasunk, aki itthon végzett kutatásaiért kapta meg a legnagyobb tudományos elismerést, a második világháború utáni konszolidációban bízva elvállata a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság alapító-elnöki posztját, majd moszkvai kiküldetésén bebocsátást kért

Sztálinhoz

, hogy elmagyarázza neki, mit csinálnak rosszul a kommunisták és a szovjet csapatok, ami nem kedvez annak, hogy hosszú távú barátság legyen a két nép között.Ezek után ösztöndíjak segítségével először munkatársait, majd magát is külföldre kellett menekítenie. Na, ezután állították fel e lámpát a laborok fölé, ahol tudósunk dolgozott. 1956-ban cseréltek benne égőt, akkor vették észre, hogy már közel egy évtizede nem világít; rögvest kiégett. Amikor azonban a szovjet tankok a déli határ felöl Pest felé vonultak, a nagy dübörgéstől az új körte is szétrobbant. Ezen az őszön nagyon sokat esett, sűrű cseppekben hullott az ég. Ekkor indult rozsdásodásnak a fémrúd is.

Apró Antal,

aki sokáig a Szent-Györgyi által alapított művelődési társaság utódjának, a Magyar-Szovjet Baráti Társaságnak volt az elnöke, halála előtt öt évvel, 1989-ben jött fel ide. Miután Budapesten kikiáltották a köztársaságot ellátogatott szülővárosába, hogy még egyszer körbenézzen. Eszébe jutott ötvenhatban az a kézfogás

Nagy Imrével

, a nemzeti kormány miniszteri megbízása, majd ahogy egy év múlva már személyesen felügyeli a koncepciós pert, és 1958 június 17-én bejelenti a Parlamentben Nagy Imre és három társa kivégzését, amelyet a „nép jogos elégtételének... az ellenforradalom méltó megbosszulásának" nevezett. Ebben a pillanatban szúrást érzett a szívben, megszédült, nekiesett a vasrúdnak.