130 éve halt meg a leghíresebb betyár, Rózsa Sándor

Százharminc éve, 1878. november 22-én fejezte be földi pályafutását a szamosújvári fegyházban Rózsa Sándor, a legendás alföldi betyárvezér.

1813. július 16-én született. Anyja korán meghalt, apját marhalopás miatt agyonverték, öccse a börtönben akasztotta fel magát. Neve 23 évesen bukkant fel először egy periratban, amikor két tehén ellopása miatt másfél évi rabságra és "fertályévenként 25 botok elszenvedésére" ítélték. A 150 botütésnek csak a felét állta ki, tíz hónap után megszökött és "szaladó betyár" lett. A törvénnyel újra 1842-ben került összeütközésbe, amikor 13 marhát elhajtott, majd tűzharcba keveredett a pandúrokkal. A hatóságok ekkor hajtóvadászatot indítottak ellene, de ő mindig kisiklott kezük közül, csak rablásainak híre szállt szájról szájra. Csak 1848-ban bukkant elő, a legenda szerint a Cegléd felé kocsizó Kossuthot akarta kirabolni, de az meggyőzte: a magyarok gyilkolása helyett az idegenek elleni harcoljon. Akárhogy is történt, a Honvédelmi Bizottmány amnesztiában részesítette és szabadcsapat szervezésével bízta meg. (Jókai később azt írta, hogy ő vitte el neki a menlevelet, de ebből csak annyi igaz, hogy valóban megbízták a kézbesítéssel.) Rózsát és hétpróbás embereit a nép lelkesedéssel, a hivatásos katonák gyanakvással fogadták, s az utóbbiaknak lett igazuk. A fegyelmezetlen csapat nem csak az ellenséget, hanem a parasztokat is végigfosztogatta, így végül szélnek eresztették őket. Rózsa Szegeden telepedett meg, meg is nősült, s talán megmarad az egyenes úton, ha egy túlbuzgó Bach-huszár nem akarja rég elkövetett bűnei miatt elfogatni. Sikerült megszöknie, visszatért betyárnak, "szorgos munkája" nyomán 1853-ban már tízezer forint vérdíj volt fejére kitűzve. Mivel csak a gazdagokat zaklatta, a zsákmányt igazságosan osztotta el és a zsandárokat is meg tudta vesztegetni, a nép nyolc évig bújtatta. (Úgy tartották: "Rózsa Sándornak még a lován is fordítva van a patkó, hogy mikor megy, azt higgyék, hogy jön".) Amikor 1857-ben mégis horogra akadt, külön bíróság elé állították, pere csak másfél év múlva kezdődött meg. Több gyilkosságot rábizonyítottak, halálra is ítélték, de mártírt már nem akartak csinálni belőle, így kegyelemből életfogytiglani börtönt kapott. Kilenc évig raboskodott Kufsteinben, ahol afféle helyi nevezetességnek számított, cellájában hírességek adták egymásnak a kilincset. 1868-ban amnesztiával szabadult, de a szabadsághős koszorúja gyorsan lehervadt fejéről. Ismét rablóbandát szervezett, egyre vakmerőbb vállalkozásokba fogott, még egy vonatot is megpróbált kirabolni.

Ráday Gedeon

királyi biztos 1869 januárjában tőrbe csalta, 1872-ben lefolytatott második perében 21 rendbéli rablás, 9 lopás és 1 rendbéli gyilkosság miatt életfogytiglani fegyházra ítélték. Másodfokon ezt halálbüntetésre súlyosbították, de a Kúria ismét levette nyakából a kötelet és élete végéig rács mögé utalta. A szamosújvári börtönben halt meg 65 éves korában tüdővészben, egyetlen, nyolc forintért elkelt suba maradt utána. Legendás alakja a népballadákban, a nótákban, a regények lapjain és a filmvásznon máig él.