Megasztár: a világot jelentő flaszter a Széchenyi téren

Tömött sorokban vártak csütörtökön Szegeden - mindenféle emberek - a megmérettetésre. A tét a Megasztárba jutás esélye volt, nekünk meg olyan érzésünk támadt, a többség csak nem kívánt kimaradni a felhajtásból, mert az már milyen, hogy ő vagy a porontya meg sem próbálja a lehetetlent.

A nézők és jelentkezők gyűrűjébe szorult bizottságot nem irigyeltük, bár nem is sajnáltuk. Hogy mit is hallhattak, nem mindig volt levehető. Az előadók - kevés kivételtől eltekintve - nem erőltették meg hangszálaikat, a hangosítás az elvárható alatti volt, ami néha - tegyük hozzá - nem is volt baj, így a produkciók egy része a fellépésre készülők és drukkereik izgatott háttérzajába veszett. A magukat megmutatni vágyók tűzkeresztségén átesők három altípusát különböztethettük meg. Az egyik azt sem tudta, hol keresse a szituációból kivezető utat, addig bolyongott, míg végül a tömegvonzásnak engedve elvegyült abban a katyvaszban, melyből az imént még kitörni akart. A másik, ahogy túl volt az egészen, félrevonult, mint a nagyok, és láthatóan értékelni próbálta a történteket. A harmadik örült, hogy letudta, teljesítette küldetését, és örömmel fogadta a kedves vagy a felmenők gratulációit.

A Széchenyi tér világot jelentő flaszterén még miniszínpad sem volt, de ez láthatólag senkit nem zavart. Azok, akik már megvoltak a bemutatkozással, egy sorszámot szorongatva várták, hogyan lesz tovább, míg a többiek egyre türelmetlenebbül tülekedtek a mikrofon irányába. "Menjél már előre, látod, hogy aki már regisztrálva van, az már sorra is kerül!" - noszogatta a reménybeli sztárjelöltet az anyuka mobilon. Házi menedzsmentből nem volt hiány. Mások

Somát

keresték, s hogy nem találták, dalra fakadtak volna, de erre - soron kívül - nem volt lehetőség. A több mint száz fellépésre váró döntő többsége a szebbik nem képviselőiből verbuválódott, az általános iskola padját nemrég még koptató generációtól a rock and roll soha meg nem vénülő tagjaiig.

Sánta Dávid

fiatal kora ellenére rekedtesre, rockosra vette a fazont. Meg is dicsérték érte. "Szerintem jól sikerült!" -tartott kérésünkre önértékelést. Tőle tudtuk meg, három-négy nap, és felszáll a füst, telefonon hívják majd, így közlik, kell-e még a műsornak. Rákérdeztünk: kapott-e arról bármilyen tájékoztatást, mi várja a döntőbe jutás esetén? "Én is hallottam a mendemondákat a Nagy Testvérről, de nem kérdezem, mi van ezzel, így nem is kötötték az orromra!" - summázta értesüléseit az egyébként zenekarban is éneklő reménybeli sztár. A megjelentek középkorosztályát képviselő szentesi, de Szegeden élő

Dudás Varga Krisztina

láthatón nem bánta szereplését. "Tisztában vagyok vele, hogy jó a hangom, de eddig nem volt merszem, lehetőségem megmutatni magam!" - foglalta össze a jelentkezése miértjét.

Amatőrök adtak itt randevút egymásnak. Jól elszórakoztatták egymást és az alkalmi közönséget. A történtek pikantériáját az adta, hogy Szeged főterén az adott időben egy másik hasonló rendezvény is zajlott, azzal a különbséggel, hogy ott a fogyatékosokat szórakoztatták - "Ki mit tud?" jelleggel - hasonlóan amatőr, de lelkes formációk és szólisták, akik nemes gesztusukat követően akár át is mehettek a másik rendezvényre... Ki tudja, talán így is tettek, s jó lélekkel felvértezett hangjuk közelebb kerül egyszer mindenkihez.