58 nap alatt biciklin Szegedtől Pekingig

Mindvégig kerékpáron tette meg a Szegedtől Pekingig tartó 10 200 kilométeres utat egy szegedi testvérpár, amely a napokban érkezett meg a kínai fővárosba.

A 41 éves

Szabó Géza

és 29 éves öccse,

Csaba

május 5-én indult a szegedi Széchenyi térről. Naponta átlagosan 175 kilométert kerekeztek és 58 nappal később, július 2-ra a kínai fővárosba is kerékpáron érkeztek. "Legjobban az esőtől tartottam az egész út során, és valóban, már az indulás napján eláztunk. Szinte minden nap kaptunk egy kis esőt, még a Góbi-sivatagban is esett egy keveset" - monda el az MTI-nek Szabó Géza. A testvérek nem egy különleges, hanem saját, húszéves kerékpárjaikon tették meg a Kínába vezető utat. Útiköltséggel sem voltak bőven ellátva: az egész útra fejenként 500 ezer forintot számoltak, és ebben már a visszaútra szóló repülőjegy, valamint az utazás előtti ügyintézésre, felszerelésre és a vízumokra költött összeg is benne van. Az utazást észrevétlenül készítették elő, nehogy a sajtónyilvánosság miatt esetleg gondjaik legyenek az orosz és kínai beutazási engedélyek beszerzésével. Számításaik úgy tűnik, beváltak, mert Oroszországba és Kínába is gond nélkül kaptak vízumot és mindvégig kerékpáron tehették meg az utat. (Az egy héttel korábban Pekingbe érkezett orosházi kerékpárosok Oroszországba egyáltalán nem, Kínába pedig csak olyan feltétellel kaptak vízumot, hogy a mongol főváros, Ulánbátor után gyakorlatilag csak Pekingben ülhettek ismét kerékpárra.) "Maximális terhelés, minimális költségek"- ez volt a mottónk - magyarázta az idősebbik fiú, hozzátéve, hogy főként vajas kenyeret hagymával, és különböző zöldségeket ettek az egész út során. A húsmentes élet nem csak az egészség, hanem a költséghatékonyság szempontjából is jó választásnak bizonyult. Az útiterv szerint naponta 160 kilométert kellett megtenniük ahhoz, hogy időre Kínába érjenek, az esetleges műszaki hibák és időjárási nehézségek miatt azonban mindig többet tettek meg, ha lehetett. Sátorban, elhagyott házakban, az utak alatti átvezető ereszekben, néha buszmegállóban, olykor a híd alatt pihentek. Magyarországtól az ukrán-orosz határ pontosan 2008 kilométerre volt, s ezt jó jelnek tekintettük - mondta Csaba, aki azt hitte, hogy az ukrajnai utaknál rosszabb már biztosan nem lehet. Volgográdig egyenletesen sima volt a terep, utána azonban egészen a mongol határig úttalan utak következtek. A 8300 kilométeres oroszországi szakaszt 34 nap alatt teljesítették. Mongóliában 1000 kilométert egy hét alatt kerekeztek le, a Góbi-sivatagig vezető út biciklivel is könnyen járható volt, a sivatagban viszont vagy döcögős kemény, vagy puha homokos talajon lehetett csak haladni, ráadásul a környéken termő szúrós növénytől csak ezen a szakaszon 8 defektet kaptak. A kínai oldalon fekvő Erlienből (Erlian) már könnyű volt letekerni öt nap alatt a Pekingig tartó 900 kilométert nyírott sövények, rózsák mentén, a kétszer kétsávos úton, ahol egy-egy sáv a bicikliseké. A kérdésre, hogy miért nem verték nagydobra ezt a rekordnak tűnő kerékpárutat, Géza azt mondta, hogy nekik a teljesítmény volt a lényeg, nem a hírnév. "Mi nem vagyunk olimpiai sportolók, de valami olyasmit szerettünk volna véghez vinni, ami még nekik is kihívást jelentett volna, s minden férfi szeretne az életében megtenni egy olyan dolgot, amiről még az unokáinak is szívesen mesél" - tette hozzá.