Szegedi Sporttörténelem: Az atlétika története II. rész
A Szegedi sporttörténelem című cikksorozatunk a huszadik és a huszonegyedik század legjelentősebb és legemlékezetesebb sporteseményeit, sportsikereit és Szeged legpatinásabb sportklubjainak történetét dolgozza fel. A szegedi atlétika történetét folytatjuk.
Szegeden alapították az ország első sportiskoláját
A szegedi minőségi sport első számú utánpótlását a város iskolái biztosították. Az úttörő olimpiákon, a középfokú tanintézetek, vagy az egyetemek, főiskolák bajnokságain feltűnt tehetségek sportolói pályafutásukat legtöbbször szegedi egyesületekben folytatták.
A Radnóti Miklós Gimnázium kosárlabdázói, tornászai, atlétái, női röplabdásai a középiskolás bajnokságok kiemelkedő szereplői voltak. A Rózsa Ferenc és a Tömörkény István Gimnáziumban, a vasútforgalmi, gépipari, építőipari technikumokban, később szakközépiskolákban ugyancsak eredményes és élénk sportélet folyt. A főiskolák, egyetemek sportjának színvonalát az ott tanuló élsportolók biztosították.
Az ország első sportiskoláját 1957-ben Szegeden alapította meg fél tucat lelkes testnevelő tanár, és először három szakosztály, a kosár, a torna és az atlétika kezdte meg munkáját, majd 1960-ban ezt követte a röplabda, a cselgáncs és a vívó szakosztály.
A sportiskolában olyan kiváló edzők tevékenykedtek, mint Kertész Ferenc és Lang Elemér, az első tanítványok közül a két magasugró leány Gelei Éva és Várkonyi Ágnes eredményei emelkedtek ki. A 200 fős sportiskola fenntartását 1973-ban a SZEOL vette át.
A szegedi atlétika megkerülhetetlen alakja
Az 1945 után újrainduló szegedi atlétika egybeforrt a Szegedi Vasutas és Kakuszi Ferenc nevével. Kakuszi fél évszázadot töltött az atlétika szolgálatában, tehetségek egész sorát nevelte a vasutas klubban. Maratoni csapatuk a 40-es évek második felében háromszor nyert országos bajnokságot. Az 1950-es években már 12 atlétikai szakosztály működött a városban, köztük az SZVSE mellé felzárkózott egyetemi klub, a Szegedi Haladás, illetve SZEAC.
Kakuszi egészen 1975-ig vezette a vasutas atléták edzéseit. Tanítványai közül kiemelkedett a középtávfutó Bárkányi István, a magasugró Gelei Éva, a három olimpiát is megjárt diszkoszvető Tégla Ferenc, vagy a Kakuszi teremtette gyalogló iskola legjobbja, Antal Andor, aki a mester visszavonulását követően utóda lett a szakosztálynál.
Szegedi versengés országos szinten
A két szegedi szakosztály, a vasutasok és az egyetemiek között két évtizedig nemes versengés folyt az országos atlétikai pontversenyben. Az SZVSE-ben az 1979–80-as évadban 110, míg a SZEOL-ban 170 atléta versenyzett.
Kakuszi Ferenc mellett a szegedi atlétika sokat köszönhet, azoknak a testnevelő tanároknak, akik szinte egész életüket a salakpályákon töltve sikeres atléták sorát nevelték, Tari János, Zsedényi István és Kertész Ferenc ilyen edző volt.
A Szegedi Spartacus atlétikai szakosztálya elsősorban hosszútávfutóival hívta fel magára a figyelmet. Az egyesület nevéhez fűződik 1957-ben a Szegedi Nemzetközi Maratoni futóverseny elindítása. 1990-ben 34. alkalommal Szegedi Nemzetközi Barátság Maraton néven tartották meg az immár Európa hírű versenyt.
