Szegedi Sporttörténelem: A vívás története I. rész +fotó +videó

A Szegedi sporttörténelem című cikksorozatunk a huszadik és a huszonegyedik század legjelentősebb és legemlékezetesebb sporteseményeit, sportsikereit és Szeged legpatinásabb sportklubjainak történetét dolgozza fel. Az előttünk álló részekben a Szegedi Vívó Klub történetét elevenítjük fel.

A Márki-éra

A szegedi vívás háború utáni aranykorszakát Márki-érának is szokták nevezni. A szegedi születésű Márki Ferenc 1948-ban lett a Postás vívószakosztályának vezetője. A Szegeden eltöltött nyolc év edzői pályafutásának csúcsát jelentette.

A Szegedi Postás ütött-kopott Kossuth Lajos sugárúti vívótermében Márki mester éles szeme azonnal észrevette a tanítványaiban rejlő tehetséget, akik közül kiemelkedett a kardvívó Magay Dániel, aki 22 évesen 1954-ben a magyar kardválogatott hatodik embereként, Kovács, Gerevich és Kárpáti társaságában a luxemburgi világbajnokságon csapatban aranyérmet nyert.

Az 1956-os olimpia közeledtével Magay, hogy a válogatott kerettel tudjon készülni, Budapestre igazolt, és a melbourne-i olimpián aranyérmes kardcsapat tagja volt. Az olimpia után az Egyesült Államokban telepedett le.

A budapesti születésű Örley Szabolcs 1949-ben került Márkihoz, és öt évvel később ifjúsági kardvívó világbajnokságot nyert, az 1955-ös Budapestre költözéséig számos világversenyen szerepelt sikerrel. A későbbi kiváló tőrvívó (csapatban olimpiai és háromszoros világbajnoki győztes) vásárhelyi Juhász Katalin, szegedi vegyészhallgatóként a Szegedi Postás és a Szegedi Haladás színeiben Márki tanítványa volt.

Ebben az időszakban a Postás kitűnőségei közé tartozott Pusztai Éva és Stibi Emese. Márki 1957 januárjában családjával elhagyta Szegedet, egy darabig Olaszországban, majd Brazíliában, végül az Egyesült Államokban edzősködött.

A Postás járt az élen

A Márki korszakot követően a legnagyobb szegedi vívószakosztály továbbra is a Postás maradt. Férfi kardozói hol az első, hol a második osztályban vívtak. A Postás kardozóinak (Apró Ferenc, Apró László, Dózsa László, Kovács István) sikerei mellett a híradások a 60-as években a SZEAC férfi és női tőrcsapatának eredményeiről szóltak.

A '70-es évek elejének legnagyobb sikere, hogy a Postás két vívócsapata, a kard és a női tőr a legjobbak között indult. A későbbiekben, 1988-ban a párbajtőrözők is az élvonalba kerültek, legjobbjuk, Dudás Zoltán kétszeres ifjúsági világbajnok lett. Az 1960–70-es évek sikereinek kovácsai a kiváló edző, Bánkúti Sándor és a szervező Jávorkai István voltak. A '80-as években csak a 106 igazolt versenyzővel rendelkező Postásnál folyt igazi vívó élet.

SZEAC, majd SZEOL néven működött az egyetemi vívószakosztály

Az egyetemi vívószakosztály SZEAC néven dr. Pálffy Gyula szakosztályvezető és Kökéndy Károly edző irányítása mellett az ötvenes évek óta működött.

A vidéki egyetemeket magába foglaló, négy fegyvernemre (női tőr, férfi tőr, párbajtőr, kard) kiterjedő Steinmetz kupát háromszor nyerte el a csapat, majd a kupa utódját az Universitas kupában is győzedelmeskedett.

Legnagyobb sikere a vidék valamennyi szakosztályát sorompóba állító Bánfay Benő, szintén négy fegyvernemes kupa megnyerése volt. Emellett a Csongrád megye és a Délmagyarország egyéni és csapatbajnokságokon számos sikert aratott.

Az egyesület a nevét 1964-ben SZEOL-ra változtatta.

A sorozat következő része innen folytatja a szegedi vívó sport történetét.