Hetven éve volt a magyar futballtörténelem egyik legszomorúbb napja

Az 1954-es labdarúgó-világbajnokság döntőjére Bernben került sor 1954. július 4-én. E nap sötét dátum a magyar labdarúgásnak: az NSZK és Magyarország közötti mérkőzés 3–2-es nyugatnémet győzelemmel zárult. A futballtörténelem egyik legjobb együttese, az Aranycsapat addig a találkozóig négy éve veretlen volt.

A magyar labdarúgás aranykora

A magyar labdarúgó-válogatott Puskás Ferenc vezetésével az 1950-es években érte virágkorát. 1952-ben a Helsinki olimpia megnyerésével gyűjtötte be első „igazi” trófeáját.

Egy évvel később májusban Európa Kupa elsőséget szereztek Rómában a házigazda olaszokkal vívott 3–0-s mérkőzésen, majd novemberben az egész futballvilág döbbenten vette tudomásul, hogy az Aranycsapat 6–3-ra kiütötte a kilencven éve veretlen angol válogatottat, ráadásul Londonban.

Az 1954-es májusi „visszavágón” Budapesten, szegény angolok hiába fogadkoztak, a gólkülönbség még nagyobb lett, ezúttal 7–1-re nyertünk. Ilyen előzmények után mondhatjuk nyugodtan, hogy a magyarok toronymagas esélyesként érkeztek az 1954-es svájci világbajnokságra.

Az út döntőig

A világbajnoki csoportmeccsek során Dél-Koreát 9–0-ra, a Német Szövetségi Köztársaságot 8–3-ra győzte le az akkor már négy és fél éve veretlen Aranycsapat. A németek ellen azonban Puskás Ferenc megsérült, és nem tudott játszani a Brazília (4–2) és Uruguay (4–2) elleni negyed- és elődöntőn az előző, 1950-es világbajnokság két döntőse elleni két ragyogó magyar diadal alkalmával.

A letargikus finálé

A döntőre Bernben, a Wankdorfstadionban került sor.

A fináléra tehát visszatért a kapitány, hamar gólt is lőtt. Az esőtől felázott, mély talajon Puskás és Czibor korai góljával 8 perc alatt 2–0-ra ellépett a magyar csapat. A 19. percben mégis 2–2 állt az eredményjelzőn, Rahn és Morlock kiegyenlítették a mérkőzést.

Ez maradt az állás a szünet után is, egészen a 84. percig, amikor Rahn csípett el egy átadást, majd a labdát a csúszós talajon a kissé késve elvetődő Grosics mellett a kapu jobb oldalába rúgta, így lett 3–2. Néhány perccel később ugyan Puskás lőtt egy gólt, ám azt Ling játékvezető les miatt nem adta meg (ez a döntése is viták tárgya mindmáig).

A végeredmény 3–2 lett a nyugatnémetek javára.

Puskás Ferenc Az Aranycsapat kapitánya című önéletrajzi könyvében így emlékezett a keserű eseményre: 

Magyarország csapata lett az első olyan válogatott, amely két világbajnoki döntőt is elvesztett. Az Aranycsapat 27 gólt szerzett a világbajnokság során, ami a mai napig rekord.